A LEO (Létesítménygazdálkodási és Épületüzemeltetési Szolgáltatók Országos Szövetsége) legutóbbi szakmai reggelijén a Millennium Házában az ESG-re koncetráltak. Ez már nem csupán divat a vállalati szférában és ezen belül az ingatlanszektorban, hanem kulcsfontosságú szempontrendszer. Bozsik Balázs, a PwC vezető menedzsere a fenntarthatóság és ESG számviteli kihívásairól a létesítménygazdálkodásban és épületüzemeltetésben tartott átfogó előadást, ebből szemezgetünk a teljesség igénye nélkül.
Az ESG (Environmental, Social and Governance), azaz a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontok a cégek mindennapi működésében olyan nem pénzügyi tényezők széles körét jelentik, amelyeknek valójában nagyon is kimutatható pénzügyi hatásuk van. Az ESG már nem csupán lehetőség a vállalatok számára, hiszen a globális felmelegedés megállítása érdekében már egyre több rendelet és irányelv lépett hatályba, amelyeket helyi jogszabályokba ültetnek át.
Az ESG-vel összefüggésben kialakított szabályozások hatálya alá tartozó vállalkozásokat auditálni fogják, a szabályozó hatóságok a bankokat és a pénzintézeteket külön figyelemmel fogják kísérni. Az Európai Központi Bank (EKB) a hitelintézetek portfólióit megvizsgálja, ami arra készteti őket, hogy az ESG szempontoknak megfelelő vállalkozásoknak nyújtott hiteleket részesítsék előnyben. A nem megfelelő kérelmezőknek pedig magasabb kamatozású hiteleket adhatnak, amelyek nyilvánvalóan csökkentik az érintettek versenyképességét, mondja Bozsik Balázs.
Az egyre több szabályozás és az EU üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célkitűzései arra késztetik a kormányzati szerveket, hogy a támogatások nyújtásakor és a közszférában megvalósuló projekteknél figyelembe vegyék a fenntarthatósági tényezőket. Az új szabályozási környezet pedig arra ösztönzi a nemzetközi vállalatokat, hogy olyan környezettudatos partnereket keressenek, amelyek már lépéseket tettek az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásuk csökkentése érdekében.
Szabványok
A cél egyértelmű: globálisan alkalmazható szabványok megteremtése a fenntarthatósági jelentéstételre vonatkozóan. Itt említhetjük meg többek között az International Sustainability Standards Boardot (ISSB), a TCFD Climate reportingot, vagy éppen a SEC Climate Disclosure Rules-t. Az öreg kontinensre fókuszálva pedig az Európai Unió célja, hogy egységes rendszer álljon fel, ennek érdekében a jelenleg hatályos NFRD (Non-Financial Reporting Directive) újragondolása zajlik: CSRD ((Corporate Sustainability Reporting Directive), miközben az EU-s sztenderdeket alakítják ki, hogy azokat később a tagállamok beillesszék a nemzeti jogba.
Ennek kapcsán érdemes megemlíteni az Európai Zöld Megállapodást, amely a fenntartható és igazságos gazdaságra való áttérésre vonatkozó uniós terv. Ennek célja, hogy 2030-ra 55%-kal csökkenjen a kibocsátás, 2050-re pedig elérjük a nettó nullát ezzel is védve a természetet. A 2050-ig elérendő klímasemlegesség célkitűzést az európai éghajlati törvényen keresztül törvénybe iktatták, ami azt jelenti, hogy az uniós intézmények és államok kötelesek intézkedéseket hozni ennek érdekében.
Keretrendszerek
Ami a vállalatokat illeti, a fenntartható pénzügyi stratégiák a befektetéseket az éghajlat-semleges gazdaságra való áttérés irányába terelik. A gazdasági szereplőket érintő keretrendszer kulcsfontosságú elemei a Sustainable Finance Disclosure Regulation – SFDR (intézményi befektetők és vagyonkezelők kötelezettségei), az EU taxonómia (fenntartható tevékenységek uniós osztályozási rendszere), illetve a Zöld kötvény sztenderd (zöld pénzügyi termékek szabványai és címkéi). Az Európai Unió eközben a CSRDalapján az NFRD hatályát kiterjeszti. Azaz a CSRD szerint körülbelül 49 ezer vállalatnak kell majd fenntarthatósági információkat szolgáltatnia (az összes korlátolt felelősségű társaság forgalmának 75%-a), szemben a jelenlegi 11.600 vállalattal, tette hozzá Bozsik Balázs.
De vajon hogyan illeszkedik az EU-taxonómia az előbb említett fenntarthatósági jelentési keretrendszerek közé? A cél kimutatni, hogy egy vállalat mennyiben „fenntartható”, vagyis a fenntartható eszközök megfelelnek-e a taxonómiai kritériumoknak. A pénzügyi piaci szereplők számára, azaz a biztosítók és viszontbiztosítók, a vagyonkezelők, illetve a pénzintézetek és befektető intézetek számára fontos olyan tevékenységi köröket támogatni, amelyek a zöld fejlesztések és befektetések közé sorolhatók.
Mire jó mindez?
Bozsik Balázs szerint a fenntarthatóság alapvetően négyféleképp teremthet értéket, amelyek a vállalatok számára is pozitív hozadékot jelentenek. Egyrészt említhetjük a bizalomnövekedést, amelyet a társadalmi elvárásoknak megfelelő fenntartható működés eredményezhet. Másrészt jelenthet kockázatcsökkenést a működési engedély megőrzése és a költség- és reputációs kockázatok mérséklése. Harmadrészt nagyobb növekedést generálhat, ha az adott vállalat a felmerülő fogyasztói igényeket (pl. körkörös gazdaság, technológiai innováció) szolgálja ki. Negyedrészt pedig alacsonyabb költségekkel számolhatnak a fenntartható cégek, hiszen számos módon növelhetik a piacukat.
Fotók: Getty Images és LEO
