Így kerülhető el az alapító okiratban kikötött elővásárlási jogból fakadó jogvita

Business 2021-05-11

A társasházi alapító okiratban kikötött elővásárlási jog csak az ingatlan-nyilvántartási be-jegyzéssel nyújt kellő védelmet. A társasházi ingatlan adásvételnél a közreműködő ügyvéd a társasházi törzslap ellenőrzésére is köteles annak megállapítása során, hogy nem áll fenn szerződéses elővásárlási jog, az alapító okiratot azonban nem kell beszereznie – mondta ki egy nemrégi döntésében a Kúria.

Főleg kis albetétszámú társasházakban szokásos, hogy a tulajdonostársak egymás javára elővásárlási jogot kötnek ki az önálló albetétként nyilvántartott ingatlan adásvételi szerződéssel történő átruházása esetére. Elegendő védelmet nyújt-e egy társasházi alapító okiratban kikötött szerződéses elővásárlási jog, valamint az alapító okiratnak tájékoztatás céljából a földhivatalhoz történő benyújtása arra az esetre, ha az eladó végül nem közli a többi tulajdonostárssal a vételi ajánlatot és egy harmadik személynek eladja az ingatlant? 

Egy friss kúriai döntés szerint az alapító okiratban kikötött elővásárlási jog csak annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése esetén nyújt jogvédelmet az elővásárlási jogosultak számára. További megállapítás, hogy az ügyvédnek meg kell győződnie az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett szerződéses elővásárlási jog fennállásáról, de az alapító okirat beszerzésére nem köteles. A Kúria Pfv.VI.20.087/2020/10. számú eseti döntését Krüpl László, a Schönherr ügyvédi iroda ingatlanjogi csoportjának vezetője ismerteti.

A perbeli esetben egy társasházi ingatlanban kisszámú lakás és garázsingatlan volt, mindegyik külön-külön helyrajzi számon nyilvántartva, külön tulajdonban. A társasház alapító okirata szerint, ha a bármely albetét értékesítésre kerülne harmadik személy részére, úgy a többi tulajdonostársnak elővásárlási joga van. A szerződéses elővásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyeztették be a tulajdonostársak, de az alapító okirat benyújtásra került a földhivatalhoz.

Az egyik tulajdonostárs eladta az ingatlanát egy harmadik személy vevőnek, ugyanakkor a társasházi tulajdonostársakat, mint elővásárlási jogosultakat a vételi ajánlatról nem tájékoztatta. Sem az eladó, sem a vevő által megbízott, a szerződést ellenjegyző ügyvéd nem szerezte be a társasház alapító okiratát, így nem tudtak arról meggyőződni, hogy van-e szerződéses elővásárlási jog vagy sem. Az adásvételi szerződés alapján a vevő tulajdonjogát az illetékes földhivatal bejegyezte. Az egyik társasházi tulajdonostárs a bíróság előtt megtámadta az adásvételi szerződést és kérte annak megállapítását, hogy az vele szemben hatálytalan, és azt, hogy közte és az eladó között jött létre az eredeti adásvételi szerződés, és kérte a tulajdonjogának ingaltan-nyilvántartási bejegyzését. 

Hivatkozott arra, hogy a vevő csak a hatályos alapító okirat ismeretében köthetett volna adásvételi szerződést, így mind az eladó, mind a vevő rosszhiszeműen jártak el, mert az ügyletkötés előtt be kellett volna szerezniük a hatályos alapító okiratot és csak annak tartalma ismeretében köthettek volna szerződést. A vevő arra hivatkozott, hogy az elővásárlási jogról nem volt tudomása, jóhiszeműen, az ingatlan-nyilvántartás adataiban bízva járt el, és ellenérték fejében szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát.

Az ügyben az elsőfokú és a fellebbezés során eljárt másodfokú bíróság is érdemben egymással ellentétes ítéletet hozott: az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljes egészében elutasította, míg a másodfokú bíróság annak teljes egészében helyt adott. Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. A felülvizsgálati eljárás során a Kúria rögzítette, hogy az elővásárlási jog fennállt, ugyanakkor a szerződéskötők mulasztása miatt nem került bejegyzésre az ingaltan-nyilvántartásba.

Az elővásárlási jogot annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése teszi dologi hatályúvá, mely esetben az adott bejegyzésre mindazokkal szemben hivatkozni lehet, akik a bejegyzést követően szereztek az ingatlanon jogot. Ennek elmaradása esetén az elővásárlási jog alapítására vonatkozó megállapodás csak kötelmi hatályú, csak az alapító okiratot aláíró felek egymás közötti viszonyában létesít jogokat és kötelezettségeket. Ebből eredően a szerződésből eredő jogok megsértésére is csak a szerződő felek hivatkozhatnak egymás közti jogviszonyukban, és érvényesíthetik az ebből eredő igényeiket egymással szemben.

A Kúria ítélete szerint az elővásárlási jog megsértése miatt indított hatálytalansági perben jelentősége van a jogszerző jó- vagy rosszhiszeműségének, és ez esetben a jogszerző védekezhet azzal, hogy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett. Nem tekinthető jóhiszeműnek az a személy, aki jogának szerzésekor vagy a cselekmény véghezvitelének időpontjában az ingatlan-nyilvántartás tartalmának helytelenségéről vagy az ingaltan-nyilvántartásban jogosultként bejegyzett személy jogának korlátozottságáról tudott vagy akinek arról tudnia kellett.

A Kúria kimondta azt is, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd tudomása az általa képviselt fél tudomásának számít és a nem megfelelő, nem kellően gondos eljárás a vevő terhére értékelendő. Ezzel ellentétben azonban az ügyvédnek nincsen olyan kötelezettsége, hogy a hatályos alapító okiratot felkutassa. Egy jóhiszemű harmadik személy számára az ingatlanon csak azok a korlátozások állnak fenn, amelyek be vannak jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba. Mivel az elővásárlási jog nem került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, ezért sem az alperesnek, sem az őt képviselő okiratszerkesztő ügyvédnek nem kellett számolnia azzal, hogy esetleg fennállhat az eladó tulajdonjogának korlátozottsága. 

Ennek ellenére az ügyvéd megkísérelte beszerezni az alapító okiratot, ami nem sikerült, de ez nem eredményezett rosszhiszeműséget. A Kúria szerint az okiratszerkesztő ügyvéd és a vevő döntésén múlik, hogy az adásvételi szerződés megkötése előtt beszerzik-e az alapító okiratot, amelynek elmulasztása jelenthet veszélyt a vevőre nézve, de nem jelent olyan mulasztást, ami őt rosszhiszeművé tenné, különösen az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető, de ténylegesen be nem jegyzett jogok tekintetében.

A fentiek szerint a Kúria kimondta, hogy a vevő rosszhiszeműségét nem bizonyították, ezért a vevő jóhiszemű jogszerzőnek minősült. Ennek alapján vele szemben a felperes az elővásárlási joga megsértéséből fakadó igényt alappal nem érvényesíthette. A Kúra a fentiek alapján elutasította az elővásárlási jogosult keresetét, és helybenhagyta a vevő tulajdonszerzését.

A legfelsőbb bírói testület következtetése egyértelműsíti, hogy az alapító okiratban rögzített szerződéses elővásárlási jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül nem jelent hatásos jogvédelmi eszközt a tulajdonostársak részére, ezért minden esetben javasolt az elővásárlási jog bejegyeztetése valamennyi adott társasház törzslapjának tulajdoni lapjára. Mivel az alapító okirat szerinti elővásárlási jogot a társasház főlapjára kell bejegyezni, ezért az adásvételi szerződés megkötése előtt nemcsak az adott ingatlan tulajdoni lapját, hanem a társasház törzslapját is le kell töltenie az ellenjegyző ügyvédnek. Sem az ügyvédet, sem a vevőt nem terheli azonban annak kötelezettsége, hogy felkutassa a hatályos alapító okiratot.

Partnereink