Harlem alapvetően két negyedre osztható Manhattan északi részén: az egyik a keleti rész, amely az East River-től az 5. sugárútig és az East-96. utcától a Harlem folyóig terjed; míg a központi részek a Central Parktól északra, a 110. utcától tartanak a Harlem folyóig, illetve az 5. sugárútról a Szent Miklós sugárútig. A terület fő ütőere a 125. utca, amely kulturális-szórakoztató intézményeknek, illetve üzletláncok boltjainak és éttermeknek ad otthont.
Jelenleg a történelmi Harlem második reneszánszát éli, amelyet Manhattan prosperáló ingatlanpiaca táplál, és persze a régi történelmi épületek látványvilágának is köszönhető, illetve nem mellékesen a bűnözés is visszaesett. De pillantsunk vissza az időben, hogy lássuk: mekkora hullámhegyek és -völgyek jellemezték a híres városnegyed történelmét!
Mezőgazdaság és ingatlanspekuláció
Az 1680-as években érkeztek ide holland telepesek, és közel kétszáz évig mezőgazdasági területként prosperált Harlem. Nagyjából az 1870-es években kezdték el beépíteni a negyedet, jelentős ingatlanberuházásokat eszközöltek a fejlesztők. Szinte felrobbant a helyi piac, amely részben annak is köszönhető, hogy várták az új magasvasút megérkezését. Ez egyébként már az 1830-as évek óta épült Manhattanban, és még nagyobb szükség lett rá a polgárháború (1861-65) után, hiszen New York lakossága az 1850-es fél millióhoz képest 1870-re elérte az egymillió főt.
Az 1880-as években a 8. és a 9. sugárutak mentén emelt vasútvonalakat hosszabbítottak meg észak felé, ösztönözve az északi irányú terjeszkedést. A fejlesztők és a spekulánsok házakat építettek, az ikonikus lakóépületek egyik gyűjtőhelye a Marcus Garvey Park volt a Central Park és a Harlem folyó között. Ide érkeztek nagy számban New York tehetős polgári rétegei, hogy belakják a felkapott új negyedet.
De aztán gyorsan bekövetkezett a krach. A közlekedési vonalak fejlesztése telekspekulációval járt együtt, az árak az egekbe szöktek, sok szép sorházat és kúriát emeltek. Ez a fellendülés azonban lelassult 1893-ban, amikor beütött egy országos gazdasági recesszió, az ingatlanpiac likviditása megszűnt. Ennek következtében az 1890-es években csökkenni kezdtek az ingatlanárak, hiszen közel tíz év alatt akkora mennyiségben épültek lakások, hogy a recesszió mellett a piaci igények már nem tudták felszívni, ráadásul a metróépítések is késlekedtek.
Krach után újabb remények
Amikor 1895-ben ismét fellendült a gazdaság, az ingatlanfejlesztések tovább folytatódtak. 1904-ben pedig elkészült a Lenox Avenue metróvonal is, és ismét sokan azt hitték, hogy Harlem vonzó lesz Dél-Manhattan lakói számára, ezért több száz új bérház épült. A fejlesztők szerencsétlenségére azonban az új metró nemcsak Harlemet tette elérhetővé a belvárosból érkezők számára, hanem Bronxból és más külvárosi részekről is könnyen ide lehetett utazni.
A csökkenő árak új etnikumok megjelenésével jártak együtt, Kelet-Európából zsidók érkeztek, majd jöttek olaszok, írek és még sorolhatnánk. Néhány háztulajdonos próbálta akadályozni a betelepülésüket, de ez még rontott a helyzeten, és az 1900-as évek elején már egyre vegyesebb lett a helyi lakosság, az elit negyedet ellepték a bevándorlók.
A fejlesztők spekulációi nem jöttek be, és sok ház eladatlan maradt. Eleinte csupán néhány afroamerikai érkezett a negyedbe, és a tulajdonosok egy része érdekszövetségbe tömörült, hogy ne engedjék be őket Harlembe. Ekkor jött a negyedbe Phillip A. Payton ingatlanügynök és vállalkozó, aki több harlemi bérbeadóval abban egyezett meg, hogy az üres vagy részben lakott ingatlanjaikat fekete bérlőkkel töltik fel, a tulajdonosoknak pedig nem volt választásuk, ha csak nem akartak csődbe menni.
Gettó épült
Innen a folyamat csak erősödött, a feketék özönlöttek Harlembe, nagyobb távlatban pedig az első világháború alatt a feketék rekordszámban vándoroltak délről az északi városokba, hogy magasabb bérért munkához jussanak. Klasszikus lakosságcsere következett be, az első világháború végéig még nagyjából a fehér tehetős réteg kilátogatott Harlembe egy-egy hétvégére, de már nem laktak itt. Később ezek a kúriák is lakatlanná váltak, és elkezdődött az épületállomány romlása.
Az 1929-es nagy gazdasági világválság megrázta az országot, és Harlem fekete közösségeit is megviselte. A magas lakbérek, a munkanélküliség és a rasszizmus az 1935-ös és 1943-as harlemi zavargásokban csúcsosodtak ki. A második világháború utáni évtizedekről számos film és sorozat megemlékezik, mindannyian ismerjük a gettó történetét. Azóta azonban sok víz lefolyt a Harlem folyón, és jelenleg a városnegyed újabb reneszánszát éli, a kulturális és épített örökségre alapozva pozitív folyamatok indultak el. Majd meglátjuk, hogy mit hoz még a jövő!
Fotók: Getty Images
