Tavaly meglehetősen ellentmondásos évet zárt az építőipar az ingatlanpiaccal együtt, hiszen 2023 a stagnálás éve volt, ahol mindenki lassított egy kicsit, erőt gyűjtött az újabb fellendülésre, miközben a korszerűsítés előtérbe került. Remélhetőleg az építőanyag- és kivitelezési árak is stabilizálódnak, amelyek hozzájárulhatnak az iparág és a megrendelések bővüléséhez. Papp Gáborral, a Stratos Magasépítő Zrt. vezérigazgatójával beszélgettünk az építőipar aktuális kihívásairól, a tervekről és lehetőségekről, és egyáltalán arról, hogy milyen módszerek és technológiai megoldások segíthetik a szektor hatékonyságának növelését.
– Tavaly az ingatlanpiachoz hasonlóan az építőiparban is megtorpanást tapasztalhattunk, többek között csökkent a rendelésállomány. Idén várható-e már fellendülés vagy folytatódik a stagnálás és 2025-ben indulhat be a szektor?
– Az új munkák számának tekintetében növekedést várunk 2024-től. 2023-ban az építőanyagárak és kivitelezési költségek díjai mérséklődtek a kereslet hiánya miatt, viszont ennek egy bizonyos mértékét az infláció megette. Az alapkamat csökkenése miatt viszont most – 1-1,5 év után – ismét kedvezőbb hitelkörnyezetben valósulhatnak meg a beruházások, amivel növekedhet a beruházói kedv, és ezzel párhuzamosan emelkedhet az új munkák száma is. Ezt jellemzően az ipari beruházások területén látjuk, de a lakásépítés is újra fellendülhet az állami támogatások hatására, itt említhetjük meg a CSOK Pluszt is.
– Folyamatosan érkeznek a régóta várt uniós támogatások, amelyek hatalmas forrást jelentenek a magyar gazdaság számára. Ez hogyan és mikor csapódik le az ingatlanpiacon és az építőiparban? Már csak azért is érdekes itt az időfaktor, mert a szektor a jellegénél fogva mindig lassabban reagál a változásokhoz.
– A hitelezési aktivitás fokozódása, illetve a felszabaduló uniós források az idei évben egy nagyobb löketet adhatnak az építőipar teljesítményének. Erre szükség is van, hiszen a 2023 november végi adatok alapján az ágazat rendelésállománya 21,2%-kal maradt el az előző éves szinttől. Ez érezhető volt a kapacitáskínálat tekintetében is, hiszen nap mint nap kaptunk kapacitásfelajánlással kapcsolatos megkereséseket, továbbá látni lehetett az építőanyagok árcéduláján is a kereslet hiányát.
A következő időszakban elinduló nagy volumenű beruházások az ipari és az infrastruktúra fejlesztéseknél fognak megvalósulni. Mi arra spekulálunk, hogy ez a felfutási idő 6-8 hónapot fog igénybe venni, vagyis 2024 harmadik negyedévének végétől az építőipari teljesítmény fel fog zárkózni az elmúlt évek átlagához. A nagy kihívást az építőipari cégek számára a hatékonyság növelése fogja jelenteni annak érdekében, hogy a megnövekvő kereslet ne az árak ismételt emelkedését hozza magával.
– Mekkora probléma és milyen hatásai vannak az építőiparban, hogy nem érvényesül az anticiklikus gazdaságpolitika, vagyis az állam nem akkor mozgósít plusz forrásokat, amikor a gazdaság bajban van, hanem amikor érkeznek az uniós források, vagyis egyszerre óriási megrendelésállomány érkezik a szektorba?
– A kormány gazdaságpolitikája jelentős kihívás elé állította a vállalkozókat, hiszen a hektikus és kiszámíthatatlan megrendelésállomány veszélyezteti a nem tőkeerős vállalkozások működését. A projektek megkezdésének csúszása, vagy törlése azt eredményezte, hogy több cég a működés fenntartásának érdekében létszámleépítést hajtott végre. Ez a munkaerőállomány jellemzően stabilabb működésű, nagyobb tőkével rendelkező vállalathoz vándorolt, amivel tovább erősítette a nagyvállalati szektor szellemi tőkéjét és kapacitását.
– Hogyan képes az építőipar kezelni a munkaerőpiacot, hiszen ha fellendülés van, akkor az állami megrendelésekkel is versenyez a magánszektor, és így kevés a szakképzett állomány volumene?
– Azt látom, hogy az elmúlt egy év jelentősen megszűrte az építőipari munkaerőpiacot, amiért őszintén szólva kicsit hálás is vagyok. Ezt az utóbbi időszakban felhígult szakképzettségre és az ebből hasznot húzó szerencsevadászokra alapozom. Szerencsére a kereslet hiánya ismét előtérbe helyezte az árversenyt, indikálta a cégek belső hatékonyságnövelő tevékenységeit, a szervezett munkavégzést, ami versenyelőnyt kovácsolt a számukra. Most lehet jó szakipari vállalkozót találni jó áron, van kapacitás, és van kellő idő az előkészítési munkák, tenderfolyamatok lebonyolítására. Ezt a kedvező környezetet akkor lehet hosszútávon fenntartani, ha mindenki törekszik a munkaerőt kímélő, gazdaságos műszaki tartalmak megvalósítására, amit már a tervezési szakaszban el kell kezdeni.
– Hogyan alakulnak az építőanyag-árak? Az infláció csökkenése magával hozza az anyagárak konszolidációját?
– Az év elején keletkező építőanyag áremelkedések tetemes részét leginkább az útdíj és az üzemanyagárak, tehát a logisztikai költségek megnövekedése okozza. Kérdés, hogy ezt középtávon a kereslethiány mennyire tudja mérsékelni. Tavaly azt tapasztaltuk, hogy a keresleti oldal jobban befolyásolta az árváltozást, mint maga az infláció. Ez látszik az acél és az alumínium termékek árán, de ide sorolhatnám a műanyag alapanyagú (pl.: hő- és vízszigetelések) termékeket is. Ezeknek a termékeknek az ára jelentősen csökkent a tavalyi év során a magas infláció ellenére.
– Sokszor halljuk, hogy az építőanyag-gyártók meghatározó része külföldi tulajdonban van, vagyis tőlük függ jelentős részben a magyar építőipar. Ez ügyben várható-e változás, érzékelhető-e az a kormányzati és céges erőfeszítés, épülnek-e üzemek, hogy a hazai gyártók egyre nagyobb szerepet játsszanak és így konszolidálják az árakat? Illetve mely anyagtípusokban van hiány?
– Egyértelműen van változás a hazai alapanyag-gyártás és -ellátás területén. Több nagyobb építőipari cég is saját fejlesztésbe fogott, amivel egyrészt a saját teljesítésüket helyezik biztonságba, másrészt konkurenciát teremtenek a többi gyártóval szemben. Ez több szempontból kedvező, hiszen egyrészt nő a termékek rendelkezési állásának volumene, így kiküszöbölhető az anyaghiány, másrészt a versennyel konszolidálódik az árak emelkedése, és végül, de nem utolsó sorban a termékek az életciklusuk során sokkal kevesebb utat tesznek meg, így fenntarthatóbb, környezetbarát megoldást jelent az ESG szemléletű beruházók számára.
– Milyen költségszintekkel kalkulálhatunk idén és a közeljövőben?
– Az év első negyedévében mérsékelt áremelkedésre számíthatunk, amit a keresleti hiány még egészséges keretek között tud tartani, de az év második felében a nagyobb ipari beruházások – pl. autógyárak és autóipari beszállítók – és a lakossági szektor fellendülésének hatására ismételt áremelkedés várható.
– A válságban az építőipari vállalatok a technológiai és szakmai fejlesztésekre koncentrálnak, hogy növeljék a versenyképességüket. Érzékelhető ez a folyamat, illetve milyen technológiai megoldásokban látható, milyen készségekben kell fejlődnie még a magyar építőipari vállalatoknak?
– Minden építőipari cégnek olyan szemlélettel kell rendelkeznie, ami képes megőrizni a gyors alkalmazkodóképességet. A turbulens környezetben a projektek több hónapos, akár több éves előkészítési fázist követően hirtelen fordulnak át munkává, és sokszor több projekt egyszerre terhel rá a cégek kapacitására, és ha felkészületlenül vágunk neki a feladatnak, akkor szétaprózódik a teljesítmény. Ezt úgy lehet kiküszöbölni, ha megfelelő az erőforrásmenedzsment, le-fel skálázható a kapacitás és megfelelő háttér van a projektmenedzsment feladatok ellátására, ami biztosítani tudja a szervezett működést. Az eddigi tendencia az volt, hogy ez kizárólag humán erőforrással kezelhető, de a kiöregedő szakmunkás réteg és az utánpótlás hiánya új technológiák kiaknázására kényszeríti a vállalkozókat, aminek kulcsa a gépesítés, az előregyártás és a digitális működés.
– Összességében milyen jövőképet vázolhatunk fel az építőipar számára?
– Az idei év még egészen biztos, hogy kihívást fog jelenteni az építőipari cégek számára, de optimisták vagyunk 2024 kilátásaival kapcsolatban. A kedvezőbb kamatkörnyezet és az építőipart támogató állami intézkedések az iparág felzárkózásához, illetve újbóli növekedéséhez fog vezetni. Hiszünk abban, hogy a jövőbeni fellendülés felkészültebb, technológiailag fejlettebb és hatékonyabb építőipari állománnyal fog találkozni, mint a 2016-2018 közötti években. Mi bátorítunk minden szakipari céget, hogy fektessenek be a szakképzett munkaerőbe, és gépesítsenek, mert hosszútávon így biztosítható a versenyképesség megtartása mellett a teljesítmény skálázása.
