Mit tud a körforgásos építészet, és egyáltalán miért fontos?

A körforgásos gazdaság elveinek gyakorlatba ültetésével sokat tehetünk a valódi fenntarthatóságért. Jó hír, hogy a gondosan kifejtett alapelvek mellett számos konkrét projekt és jó gyakorlat megvalósult már, így bőven vannak követhető példák. Ám ezek szolgai másolásánál is fontosabb nyitott szemmel járni, meglátni a lehetőségeket, és átgondoltan dönteni, mert a fenntarthatóságnak ezer arca van. 

Riasztó számok

Egy mostanában sűrűn idézett kínai mondás szerint „a legjobb időpont egy fa elültetésére 20 évvel ezelőtt volt, a második legjobb időpont pedig most van”. Az ipari forradalom óta kitartóan növekvő környezetszennyezés és annak katasztrofális következményei kellettek ahhoz, hogy visszatérjünk ehhez az ősrégi bölcsességhez. Mivel azt már betéve tudjuk, hogy a szén-dioxid-kibocsátás mintegy 40%-áért az építőipar felel, tegyünk mellé még két erősebb példát: az EU-ban felhasznált nyersanyagok és az energia 50%-áért (és az összes hulladék egyharmadáért) felel az építőipar; továbbá Kína 2011–2013 között több nyersanyagot használt fel, mint az USA a teljes 20. században.

Minden igyekezetünk ellenére a világ nyersanyag-felhasználása abszolút értékben még mindig növekszik. Sok minden kijön ebből, de az biztosan nem, hogy egy-kettőre megállíthatjuk a környezetszennyezést. Ugyanakkor bűn volna ebbe beletörődni, pláne azért, mert nem állunk eszköztelenül a zöldebb jövőért vívott küzdelemben.

Bölcsőtől bölcsőig

Számtalan módon tehetünk a zöldítésért az egyszerű otthoni praktikáktól kezdve az átfogóbb elvek gyakorlatba ültetéséig – az építőiparban az utóbbinak van értelme. Ilyen átfogó elv a bölcsőtől bölcsőig, amit William McDonough építész és Michael Braungart vegyész fogalmazott meg a 2002-es Cradle to Cradle című könyvükben. A bölcsőtől bölcsőig a nyersanyagok áramlására utal, különös hangsúllyal arra, hogy az anyagok élete nem ér véget az általuk betöltött funkció végével: visszakerülnek egy új „anyagfolyamatba”.

Braungarték megfogalmazásában a hulladék = élelem, amennyiben az egyik anyagfolyam vége egyben egy másik folyamat kezdete. Ebből indul ki a körforgásos gazdaság elmélete, amelynek felettébb ambiciózus célja van: a bölcsőtől bölcsőig tartó folyamatok globális összekapcsolásával a mostani lineáris gazdasági modellt körforgásos modellé alakítaná, amely leépíti (vagy minimalizálja) a hulladékképződést, valamint visszaállítja a természet és társadalom egyensúlyát.

Nézzük kicsit konkrétabban is a körforgásos gazdaságot! Mindenekelőtt az anyagok körforgásos áramlását négy részre bonthatjuk: 1. nyersanyagok beszerzése, 2. termék gyártása, 3. termék használata, 4. termék hulladékká válása. Innen megkülönböztethetünk kétféle ciklust, biológiait és technikait. Értelemszerűen az előbbi termékeit biológiai lebontás útján újra vissza lehet forgatni a természetbe, mondjuk egy természetes anyagból készült, biológiailag lebomló csomagolóanyagot. A technikai ciklus az emberi használatot mutatja, azt, ahogyan egy-egy termék visszakerül a felhasználóhoz – ez lehet javítás, újrahasznosítás vagy újragyártás is.

Törekedni kell tehát a legyártott termékek hosszú élettartamára, javíthatóságára, újrahasznosíthatóságára és a természetes, lebomló anyagok magas arányára, noha a két ciklust praktikus szétválasztani. Például egy amúgy lebomló CLT (keresztrétegelt fapanel) akkor ér igazán valamit, ha természetes anyagokkal ragasztják, illetve azok segítségével építik be a házba. Ma már ezekre figyelnek a gyártók és a tervezők, míg korábban hiába alkalmaztak faanyagot sok épületben, azok olyan kémiai felületkezelést kaptak, ami lehetetlenné tette, hogy visszaadjuk a fát a természetnek.

Fontos kitérni az energia kérdésére is. Eddig ugyan az anyagok használatáról volt szó, de nyilvánvalóan a gyártáshoz rengeteg energia is kell, ezen a téren pedig szintén törekedhetünk a megújuló energiák használatára. Ami azt illeti, a körforgásos szemlélet jegyében törekednünk is kell. Mind az anyag-, mind az energiafelhasználás szempontjából alapvető fontosságú helyben, az építőipar esetében az építkezés közelében kitermelt és feldolgozott anyagokat használni, nemcsak a takarékosság kedvéért, hanem azért is, mert így jobban ellenőrizhető a folyamat. A jelenlegi lineáris szisztéma legnagyobb hátránya éppen az, hogy tetteinkkel és életmódunkkal olyan helyen okozunk pusztítást, melyre nincs rálátásunk.

Ha tehát a természet körforgását a termelés/gyártás során képesek vagyunk modellezni, az valódi tartalommal töltheti meg a fenntarthatóság mára lépten-nyomon puffogtatott, ezért kiüresedett fogalmát. Komplex gazdasági, társadalmi kérdésekbe most nem megyünk bele mélyebben, viszont idézzük Török Bence körforgásos építőiparról írt kutatását, amely szerint „az eddigi bölcsőtől bölcsőig szemlélettel tervezett termékek azt a feltevést igazolják vissza, hogy a szemlélet nem veszélyezteti a gazdasági versenyt, sőt azok a szereplők nyernek vele, akik hamarabb át tudnak állni, mert a visszaforgatással versenyelőnyre tehetnek szert”. Vagyis az építőipar számtalan módon tehet a fenti elvek gyakorlatba ültetéséért, és szerencsére erre gyakorlati példák is vannak szép számmal.

A legtisztább energia a nem felhasznált energia

Az alcím alaptézise persze a nyersanyagok használatára is vonatkozik. A lehető legkevesebb nyersanyagot kell kitermelni, amit a tudásalapú gazdaságban megtehetünk akár a növekedés fenntartása mellett is. Praktikusan tekintsünk erőforrásként a már meglévő, legyártott anyagokra és termékekre. Kézenfekvő a meglévő épületállomány felújítása, átalakítása, akár funkcióváltással is.

De jó gyakorlat a csökkentésre az is, ha szolgáltatásként tekintünk az erőforrásokra. Híres példa az amszterdami Schiphol repülőtér, amelynek üzemeltetője okoségőket szereltetett fel a komplexumban, de nem megvásárolta őket, hanem a fényért mint szolgáltatásért fizet a villanykörték gyártójának. A Philips így tulajdonosa maradt az égőknek, és az időjárástól, illetve a napi természetes fény mennyiségétől függően tudja állítani, hogy milyen fényerősséget kell szolgáltatnia a repülőtérnek.

Az energiahatékony LED-lámpák használatával 50%-kal kevesebb villamosenergia-fogyasztást ér el a reptér a hagyományos világítási rendszerekhez képest. A szolgáltató tehát folyamatos bevételre számíthat, míg a repülőtérnek nem kellett megvásárolnia a lámpákat, ráadásul a rezsiköltsége is alacsonyabb.

Ha már gyártunk, így gyártsunk 

Szép dolog az újrahasznosítás, de nem reális kizárólag így fenntartani mindent, mindig is szükség lesz új termékekre, épületekre. Ugyanakkor a gyártást igazíthatjuk a körforgásos gazdaság elveihez, mint a 3D-s nyomtatás esetében: ma már akár vályogból, közvetlenül az adott helyről származó anyagból képesek vagyunk épületet nyomtatni, ráadásképp a nyomtató maga is üzemelhet megújuló energiaforrásból. Városi környezetben ismert példa az új venlói városháza, melynek tervezésekor elkülönítették a majdani bontás után újrahasznosítható és nem újrahasznosítható elemeket – az utóbbiakat pedig eleve könnyen lebomló anyagból készítették el.

A beépített anyagok ismételt felhasználása jelentősen meghosszabbíthatja egy-egy legyártott termék életciklusát. Van már példa olyan épületre, amelynek 80%-át korábbi helyi épületekből „dobták össze”. A korábbi anyagok beépítése nemcsak a körforgásos szemlélethez illeszkedik, de gesztusértékkel is bír: amikor új stadiont építettek a Juventus focicsapatának, „nullkilométeres műveletet” végeztek, azaz az előző aréna, a Stadio delle Alpi bontási helyén zajlott szinte minden.

Újrahasznosították a régi stadion és környező építkezések anyagait, 40 ezer m³ beton, 5000 tonna acél, 2000 m² üveg és 300 tonna alumínium ártalmatlanításával kapcsolatos problémákat oldva meg ezzel. Nem mellesleg a régi tovább élése az új arénában folytonosságot képez a klub történelmével is. Bónuszként a számtalan, helyben lévő anyag újrafelhasználásával a szállítással járó karbonlábnyom is minimális maradhatott.

Előnyben a moduláris építészet

Említettük, hogy a már legyártott, felhasznált termékek is újrahasznosíthatóak, ezt a módszert tudatosan alkalmazza a moduláris építészet. Erre megint csak egy stadion ad extrém példát, ugyanis a legutóbbi, katari focivébé egyik stadionját mindenestül újraépíthetőre tervezték. A Stadium 974 lett a világ első szétszerelhető, szállítható és újrafelhasználható stadionja. A szám egyrészt Katar nemzetközi hívószáma, másrészt éppen ennyi újrahasznosított hajózási konténerből építették a 40 ezres stadiont.

A moduláris felépítésnek köszönhetően alacsonyabbak voltak az építési költségek, lényegesen kisebb az anyagveszteség, és még a vízfogyasztást is csökkentették a beépített rendszerek. Nem volt szükség mesterséges hűtésre, mert a konténerek közötti hézagokban szabadon áramlott a levegő, amit a tengerparti elhelyezkedés is segített. A vb után pedig egyszerűen szétszerelték a stadiont, és részenként elszállították Uruguayba, ahol újabb nagy rendezvények helyszíne lesz.

Persze hagyományos épületnél is bőven van példa moduláris építészetre: az amszterdami Ideiglenes Bíróság épületének minden részét – még a lépcsőt is – előregyártott elemekből rakták össze, majd miután az épület betöltötte a funkcióját, az elemeket szétszerelve egy másik helyszínre szállították, és egy másik ingatlant raktak össze belőle. Bár az amszterdami építési költségek valamivel meghaladták egy hasonló léptékű hagyományos épület költségeit, 2016-ban ez az eljárás még pilot projektnek számított, amelyhez nem kapcsolódott kiforrott technológia és jól bejáratott építési protokoll.

10R (és még ki tudja, mennyi)

A fenti alapelvek mellett létezik a 10R fogalma (lásd a keretest), benne például olyan kifejezésekkel, mint a tovább hasznosítás vagy a visszanyerés. Számunkra ezek inkább a szavakkal való zsonglőrködésnek tűnnek, mert sokszor nincs éles határvonal az egyes kategóriák között. A használt farmer például még mindig lehet kiváló hangszigetelő, ami a tovább hasznosításra példa, de sokkal fontosabb ennél nyitott szemmel járni, szabadon gondolkodni, meglátni a lehetőségeket. Számtalan módon szolgálhatjuk a körforgásos szemléletet, amihez nemhogy jól jön, de egyenesen elengedhetetlen az említett hozzáállás. A betont például gyakran kárhoztatják, mert az előállítása sok vizet igényel, és magas CO₂-kibocsátással jár, ugyanakkor, ha nem fordulunk el tőle kapásból undorodva, akkor észrevesszük, hogy a már meglévő betonstruktúrákat sokkal célszerűbb újrahasznosítani, mint a lehető legrövidebb úton megszabadulni tőlük.

A körforgásos gazdaság építészeti alkalmazásának idehaza is vannak követői, sőt gyakorlati példákat is találunk rá. Az egyik legismertebb a Bánáti + Hartvig Építész Iroda új stúdiója, a Fehérvári úti egykori Alba Regia Vendéglő átalakítása, ami egyben az építészeti gondolkodásmódjuk reprezentációja is. Azaz afféle showroomként működik, ahol az ügyfeleknek számos példát mutathatnak a fenntarthatóbb építészetről. Mondjunk egyet? A régi radiátorokat megmentették a felújításkor, így a jelentős mennyiségű vas még sokáig betöltheti az eredeti funkcióját. És persze a MOL és a Pannon Egyetem által alapított Körforgásos Gazdaság Tudományos és Innovációs Parkról se feledkezzünk meg, illetve azokról a példákról, amikor bármely épületbe új életet lehel egy építésziroda.

Fotók: Getty Images. A cikk megjelent az Ingatlan Évkönyv 2023/2024 kiadványban – Kiadó: Az Év Irodája Kft., ingatlan.com csoport