A gépek elszabadulnak skála egyik végén ott a macskát idegesítő robotporszívó, a másikon pedig az emberiség kiirtását hidegen tervezgető szuperintelligencia. Ha a megfelelő emberek eleget görnyednek a számítógépeik fölött, politikusok hosszú távon is képesek gondolkodni és világszerte idejében elindul a szabályozás, elkerülhető a Mátrix? Elérkezve az uniós rendelet augusztus 1-jei hatályba lépéséhez, a PwC szakértője, Csenterics András megmutatja, hol tartunk most MI és jogszabályok viszonyában.
Mióta az Európai Parlament idén tavasszal elfogadta a Mesterséges Intelligencia Rendeletet (EU AI Act) – a világ első átfogó MI-jogszabályát –, rendszeresen előkerül az a régi-új dilemma, hogy a törvény milyen hatással lesz a versenyképességre és az üzleti folyamatokra. Egyáltalán szükség van-e szabályozásra? Lassítja, vagy akár megfojtja a technológiai innovációt és ezzel megnehezíti az EU helyzetét olyan versenytársakkal szemben, mint az USA vagy Kína? Vagy épp mindezzel szemben, a koherens – és nem utolsósorban a jogállamiság és az emberi jogok alapértékeit is figyelembe vevő – szabályok új, magasabb szintű sztenderdet hoznak létre az MI használatára vonatkozóan, ami akár Európán kívül is minta lehet?
Könnyen lehet, hogy az igazság valahol félúton van. A piac ugyanis joggal tart attól, hogy a túlzottan részletekbe menő jogszabályok inkább gúzsba kötik, mintsem segítik a működést. Sokak lelki szemei előtt már ki is rajzolódik a megfeleléshez szükséges teendők végeláthatatlan listája a különböző kockázatkezelési eljárásrendektől a belső képzéseken át az adatvagyon-gazdálkodási kihívásokig – ráadásul mindez persze más területektől, például a fejlesztéstől vonhat majd el erőforrásokat.
Nem lehet úgy bokszmeccset nyerni, hogy az egyiknek mindkét keze hátra van kötve, a másik meg azt csinál, amit akar – mondják a kritikus hangok Európa hátrányos versenyképességére utalva a világ más részeivel szemben.
Az érem másik oldala, hogy az MI-rendelet szabályainak túlnyomó többsége nem a hétköznapi, alacsony kockázatú MI-használatra (például egy egyszerű chatbotra vagy egy spam szűrőre) vonatkozik, hanem a valóban magas rizikójú területekre: a közlekedésre, az egészségügyre, az oktatásra vagy a kritikus infrastruktúrára. Jó szívvel bíznánk rá ezekben a szektorokban az irányítást vagy akár csak az egyes támogató funkciókat egy MI-re úgy, hogy nem adott hozzá egységes és kikényszeríthető jogi keretrendszer?
Mivel még abszolút nem szokványos, nehezen elképzelhető, hogy halálos nyugalommal bíznánk rá magunkat egy robotizált egészségügyi beavatkozásra, beültetnénk a gyereket az önvezető autóba vagy házat vásárolnánk egy MI-vezérelt erőmű szomszédjában. Ki szeretne olyan orwelli világban élni, ahol az állampolgárokat gépek pontozzák, majd kategóriákba sorolják a napi viselkedésük, paramétereik alapján (ld. social scoring mint kifejezett tilalmi eset a jogszabályban)?
Az sem valószínű, hogy szeretnénk valaha olyan munkahelyen dolgozni, ahol egy MI pillanatnyi arckifejezéseket megfigyelve elemzi a munkavállalók érzelmi állapotát, majd ebből folyamatosan következtetéseket von le (szintén konkrét tilalmi eset). Komoly érvek szólnak amellett, hogy ha nincsenek előre megszabott keretek az MI használata kapcsán, annak jó eséllyel egyénileg és társadalomként is kárát szenvedjük.
Egyelőre szürkébb a valóság
Jó hír viszont, hogy a mindennapos működési területeken (például üzletvitel, ügyfélszolgálat, belső adminisztráció, szerződéskezelés) a tervezett, vagy az akár már megkezdett MI-fejlesztések és használati módok jelentős része várhatóan nem fog sem tilalmi, sem magas kockázati kategóriába esni. Tehát úgy tűnik, az aktuális rendelet a szervezeti transzformációnak nem állja útját.
Emellett az új jogszabályok persze adnak munkát is: a kockázati szint és a kapcsolódó teendők megállapítása gondos, előzetes vizsgálatot igényel. Erre körülbelül két éves felkészülési idő jut, ami az MI-rendelet 2024. augusztus 1-jei hatályba lépésétől indul.
Ettől az időponttól függetlenül számos szervezet már korábban is tett proaktív lépéseket és MI-eszközöket már ma is sokféleképpen használja a szervezeti és üzleti transzformáció területe. Gondoljunk például egy MI funkciókkal megtámogatott dokumentumkezelő rendszerre, ami az adminisztrációt végző kollégák válláról vesz le komoly terhet és akár az iratok első tervezetét is ő maga készíti el. De ilyen az a szerződéskezelő rendszer is, ami több ezer szerződést képes hatékonyan, adott szempontok szerint kategorizálni és visszakereshetővé tenni.
Működnek már az olyan, speciális ismeretanyagon tanított chatbotok is, amik néhány másodperc alatt részletes választ adnak viszonylag összetett szakkérdésekre is (azzal a fenntartással, hogy néha hallucinálhatnak, vagyis nem létező vagy rossz összefüggéseket azonosítanak). Az MI használata a marketing, a piaci szegmentálás, egyes statisztikai jellemzők elemzése és trendek azonosítása kapcsán pedig már-már triviálisnak hangzik, nem beszélve mindennek a költség-optimalizálási vonzatairól.
Ahogyan világszerte, Magyarországon is sok szervezetnél fordítanak komoly energiát saját MI-megoldások fejlesztésébe vagy a már elérhető eszközök közül a legalkalmasabb kiválasztására. Ez a jelenleg elvégzett a munka olyan versenyelőnyt fog jelenteni, amit a konkurencia – hacsak nem vált maga is MI-re – nem fog tudni ledolgozni.
A jövő hatékony szervezeteinél a kulcs ember és gép együttműködése lesz, ahol a gép sebessége és számítási kapacitása kiegészíti az emberi tapasztalatot, intuíciót és a finom nüanszok azonosításának képességét. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a korábban emlegetett gépi hallucináció problémáját sem, ami a jelen időállapot szerint még abszolút elengedhetetlenné teszi az emberi felügyeletet
Struccpolitika helyett
A ma ismert és elterjedt MI új jelenség, teljesen természetes a vele kapcsolatos bizonytalanság, tartózkodás, értetlenség vagy félelem. Pontosan ezért érdemes minden szervezetnek arra törekednie, hogy az MI-vel kapcsolatos ismeretek mielőbb váljanak a szervezeti kultúra részévé – ezt nevezi az uniós MI-rendelet „MI műveltségnek” (AI Literacy). Az MI etikai, jogi vagy morális vonatkozásai számosak, ezekről lehet és kell is vitatkozni.
Amit viszont mindenképpen érdemes elkerülni egyéni és szervezeti szinten is, az a struccpolitika: ez a technológia ugyanis itt van és nem csak velünk marad, de egyre nagyobb szerepe lesz valamennyi szegmensben. Lehet lelkesedni iránta, lehet kritizálni, de ignorálni semmiképp.
Kulcskérdés az is, hogy egy szervezet tisztán lássa a jogi kereteket, bármilyen MI-eszközt is tervez használni. Nem spórolható meg annak a feltérképezése, hogy a tervezett felhasználás milyen kockázati kategóriába esik és ebből mely kötelezettségek hárulnak majd a rendszer fejlesztőjére vagy felhasználójára nézve. Fontos látni, hogy pontosan mit kell tenni a szervezeten belül ahhoz, hogy papírgyártás helyett az új technológia valóban segítse a napi működést és a szervezeti kultúrába integrált, élő gyakorlattá váljon. Ha mindez sikerül, akkor az MI a szervezeti transzformáció legfontosabb eszközévé és hajtóerejévé válhat.
Fotó: Getty Images
