– A Market-csoport eddigi munkássága meghatározó a magyar ingatlanpiacon és építőiparban, hiszen több száz sikeres projektet valósítottak meg. Ennek tükrében hogyan tudjuk mégis megkülönböztetni a MOL Campus kivitelezését a többi projekttől?
– Alapvetően más léptékű beruházásáról beszélünk, mint a korábbiak, hiszen számtalan, Magyarországon eddig nem alkalmazott műszaki megoldást választottunk az épület kivitelezése során, ami hatalmas kihívást jelentett. A projekt elején beazonosítottuk a négy legnehezebb részfeladatot, amelyek közül a szerkezetépítést tartottuk a legkomolyabb kihívásnak, azonban leányvállalatunk, a Moratus kiválóan helyt állt és felkészülten, profin, kiváló ütemezéssel készítette el az ingatlankomplexum struktúráját. A másik, különösen nehéz részfeladat az üveghomlokzat elkészítése, hiszen többek között a hajlított üvegek speciális szaktudást igényelnek, amelynek megvalósítására jelenleg nincs magyar referencia, ezért külföldi szakemberekkel dolgozunk együtt.
– Az okos megoldások is különlegessé teszik az épületet, hiszen elképesztő műszaki tartalommal készül a részletes leírások alapján.
– Valóban, ezért is azonosítottuk a kivitelezés során harmadik nagy kihívásként az épület intelligens megoldásait, az épületautomatizálást, illetve a vezérlési funkciók telepítését. Ebben a tekintetben a MOL nagyon magasra tette a mércét, véleményem szerint az új székház az egyik legmodernebb, ha nem a legmodernebb irodaépület lesz Európában. Előzetesen Európa-szerte tanulmányoztuk a legjobb példákat és beépített műszaki tartalmakat, de ennyire sokrétű és ilyen mennyiségű intelligens és előremutató megoldást egy helyszínen sehol sem találtunk. A negyedik legfontosabb fókuszpont pedig maga a logisztika, hiszen anyagot, munkaerőt kellett feljuttatni a székház legmagasabb pontjára, tehát még a 28. emeletre is, ami ekkora volumenben páratlan a hazai építőipar történetében.
– Az üveghomlokzaton kívül milyen részterületeken kellett még külföldi szakembereket megbízni, akiknek a speciális munkájára nem találtak hazai vállalkozást?
– Szinte minden területen hasznosítottunk külföldi know how-t, például Magyarországon a legprofesszionálisabb liftes szakemberek sem szereltek még magasházakhoz épült felvonókat, vagyis itt is a tervezéshez és szereléshez külföldi szaktudás érkezett. Ilyen léptékben és komplexitásban Magyarországon még nem épült ingatlan, ezért szinte minden munkafázisban igénybe vettünk külföldi szakembereket. Egy részüket a MOL bízta meg, a többségüket pedig mi foglalkoztatjuk, hogy küllemében és tartalmában is megvalósíthassuk ezt a rendkívül igényes épületet.
– Külső szemlélő számára a hatalmas toronydaru a kivitelezés egyik leglátványosabb eleme. Hogyan tudták bevonni ezt a gigantikus szerkezetet a kivitelezési munkálatokba?
– Az előzőekből következően hazai toronydarus céget sem találtunk ilyen magasságú munkálatokra, ezért egy dán vállalattal vettük fel a kapcsolatot. Ők erre a projektre méretezett és ide megfelelő darut szállítottak Budapestre, amelyet a munkálatok előrehaladtával fokozatosan magasítottunk. 165 méter a legmagasabb pontja, de miután megtartottuk a bokrétaünnepséget, majd a projekt végén megkezdődik a bontás, amely szintén komoly logisztikai kihívás lesz. Bízom abban, hogy ennek a toronydarunak lesz még alkalma közreműködni hazai projektekben.
– Ha nem is ilyen méretű, de számos másik, magas minőségű ingatlan épült és épül Budapesten. Mégis mi az, ami megkülönbözteti a MOL új székházát a többi irodaháztól?
– A MOL Campus a Foster+Partners, valamint a Finta Stúdió tervei alapján épül, és minden elemében világszínvonalú. Olyan belsőépítészeti megoldásokat alkalmazunk, amelyekkel ritkán találjuk szemben magunkat, a részletgazdag enteriőr és a prémium minőség egyedülálló. Külön kiemelném, hogy a megrendelő MOL a belsőépítészetre különösen nagy hangsúlyt fektetett, a német Kinzo teljesen testreszabta az épület belső tereit. Amellett, hogy az ingatlan a vállalat új székhelye és cégközpontja lesz, stílusváltást is eredményez, vagyis új munkakultúra fog megvalósulni a toronyban. Az itt alkalmazott és beépülő megoldásokat korábban még nem láttuk hazai pályán.
– Végezetül térjünk ki az építőipart feszítő gondokra, hiszen többek között az építőanyag árak teljesen elszálltak. Hogyan értékeli a helyzetet?
– Nagyon kiszolgáltatott a hazai építőipar, mert az anyaggyártást külföldi tulajdonú vállalatok végzik. A világpiacnak és számos érdeknek ki vagyunk szolgáltatva. Az építőanyagok tekintetében különösen a faanyag és az acéltermékek drágulása figyelemreméltó. Az elmúlt három évben a kereslet hatására az építőanyagok néha irreális mértékben, különösebb magyarázat nélkül drágultak, ami egyes termékeknél akár 250 %-os is lehet, más esetekben 30 vagy 50 %-os mértékről beszélhetünk. Leegyszerűsítve a kérdést, ezen a gyártók extrában nyernek, a magyar építőipar, állam és a lakosság pedig azt elveszíti. A jelenlegi helyzet gátolja az iparág stabilitását, a szakcégek kiszámítható működését, és a fenntarthatósági elveknek is nehéz megfelelni ilyen árszint mellett.
Természetesen indokolt áremelések is jellemzik a piacot, a világpiaci hatások miatt azonban a nem indokolt emelésekre – és ezek vannak többségben – nem találunk magyarázatot. A fő probléma, hogy nem tudunk előre kalkulálni és tervezni, hogy mi mikor mennyibe fog kerülni, emiatt pedig nagyon nehéz egy projektet beárazni, megkezdeni és lebonyolítani. Nem alakult ki igazi verseny a hazai építőanyag-iparban, így jelenleg szinte alig tud megvalósulni az előre tervezett kalkulációból az adott projekt. Megoldásként a problémára kutatjuk az alternatív beszerzési forrásokat, saját termelésbe is fogtunk, folyamatosan keressük a kitörési pontokat.
