Az Európai Unió elkötelezte magát amellett, hogy 2050-re mind a 27 tagállamot szén-dioxid-mentessé tegye. Az ambiciózus célkitűzés központi eleme a Corporate Sustainability Reporting Directive (CSRD), amely 2024 elejétől indul. A rendelet megváltoztatja azt megközelítést, ahogy az ingatlanpiaci cégek világszerte gondolkodnak a dekarbonizációról.
A CSRD az 500 főnél több alkalmazottat foglalkoztató – a jelenleg az NFRD (Non-Financial Reporting Directive) hatálya alá tartozó – szervezetekre vonatkozik majd, amelyek mérlegében több mint 20 millió euró szerepel. Ez számítások szerint 5-10 ezer vállalatot érint szerte Európában. 2024 januártól kezdődően ezeknek a vállalatoknak jelentést kell tenniük a szén-dioxid-kibocsátásukról, és ösztönözni kell őket arra, hogy ezt folyamatosan csökkentsék. A rendelet 2025-ben még több vállalatot fog majd érinteni.
A CSRD hatálya alá tartozó vállalatok között számos ingatlanpiaci cég található, amelyeknek most folyamatosan törekedniük kell a szénlábnyomuk csökkentésére. Vagyis a szabályzat jelentős hatást gyakorol az európai ingatlaniparra, de a világ más tájain is láthatók lesznek majd a következmények. A rendelet ugyanis nem csak az európai vállalatokra vonatkozik, hiszen a szabályzat az öreg kontinensen kívüli cégekről is beszél, ha azok legalább 500 alkalmazottal rendelkeznek Európában.
Ennél is fontosabb azonban, hogy a nagy európai befektetési csoportoknak szintén nyilvánosságra kell hozniuk majd a tulajdonukban álló vállalatok és eszközök szén-dioxid-kibocsátását. Mivel az európai befektetők a kontinensen kívül is jelentős kitettséggel rendelkeznek, ezért más földrészeken található épületek esetében is erősödik az igény a kibocsátás nyomon követésére és csökkentésére.
Így hat az amerikai ingatlanpiacra
A földrészeken átívelő befektetések nyilvánvalóan hatást gyakorolnak az amerikai ingatlanpiacra is, ahol az európai szabályozás egyfajta katalizátor szerepet tölt be a helyi gazdasági szektorokban, így a fenntarthatósági követelmények előtérbe kerülnek. Nem csak Európában, hanem az USA egyre több államában olyan szabályozások születnek, amelyek megnehezítik az ingatlantársaságok, sőt, az egyes ingatlanok számára a szén-dioxid-kibocsátásról szóló jelentések figyelmen kívül hagyását.
Kaliforniában már törvényt is elfogadtak, amely előírja, hogy a több mint 500 alkalmazottat foglalkoztató vállalatok jelentést tegyenek a dekarbonizációs törekvéseikről. New Yorkban, Marylandben és Washingtonban is hasonló szabályozásokat fontolgatnak. Kanadában egy dedikált program előírja, hogy az évente legalább 10 ezer tonna üvegházhatású gázt kibocsátó vállalatok beszámoljanak a környezetterhelésről.
Ezek a törekvések hatást gyakorolnak más vidékek, tagállamok piacára is, hiszen egyre több ingatlanbefektető olyan helyszíneken is, ahol nincs ilyen jelentéstételi szabályozás, mérlegeli a fenntartható megoldásokba való beruházás előnyeit.
Azonban nem kristálytiszta a helyzet. Bár a szabályozások segíthetnek az épületek fenntarthatóbbá tételében, a szükséges beruházások sok tulajdonos számára megfizethetetlenek. Az olcsó, de látványos fejlesztések sok esetben már megtörténtek, hiszen viszonylag egyszerű LED-es világítást alkalmazni vagy éppen energiahatékonysági szoftvereket beüzemelni. Azonban a célok eléréséhez sokkal több és nagyobb volumenű befektetésre lesz szükség, itt említhetjük meg a megújuló energia előállítását és beszerzését.
Mindenesetre egyre több finanszírozási lehetőség válik elérhetővé, ráadásul egyre több ágazat, mint például az autóipar is próbál megfelelni a progresszív szabályozásoknak, nehogy piacot vesszenek a fogyasztók vagy éppen a befektetők körében. Most ugyanezt a folyamatot láthatjuk az ingatlanszektorban is, éppen ezért sokan sok lokációban meg sem várják a szabályozást, hanem már időben megkezdik a fenntartható technológiákba való befektetések realizálását.
Fotó: Getty Images
