Johannesburg és Dél-Afrika egyik negatív jelképe a 173 méteres Ponte City felhőkarcoló, amely 1975-ben épült, és Afrika legmagasabb lakóháza. A 54 emeletes épület körkörös formájú, középen egy nyitott centrummal, az Ún. Maggal, amely fényt enged a belső terekbe. A körforma egyik oka, hogy akkoriban olyan rendelet lépett életbe a városban, hogy a konyhát és a fürdőszobát is ablakkal kell ellátni, és ezzel a belső üreges formával sikerült ezt az előírást teljesíteni. Elkészülte után a Ponte City a város ikonikus épületévé vált, amely kiemelkedett a város sziluettjéből. Lokációja is kitűnő, hiszen mindössze 35 percre található a nemzetközi repülőtértől, és szinte sétatávolságra a belvárostól. Hatalmas reklámok díszítették az épületet, amely a Földgolyó déli féltekén párját ritkította. Anno még fedett sípályát is terveztek az épület falai közé.
Azonban a nyolcvanas években a felhőkarcolót utolérte a végzete, és különböző bandák vetették meg a lábukat az épület falain belül, a bűnözési ráta is megugrott. A véget érő apartheid korszakot követő anarchia sem tett jót a közbiztonságnak, és még több gengszter költözött az épületbe. A Ponte City immár negatív szimbólummá vált, a bűn és az urbanizáció hanyatlásának eklatáns példája lett, amely a korábban pezsgő kozmopolita Hillbrow negyed hanyatlását hirdette. Drogdílerek, prostituáltak, mindenféle rangú bűnözők tanyája lett. Miután a tulajdonosok elhagyták az épületet, a központi üreges részben 5 emeletnyi magasságban halmozták fel a szemetet. Amely korábban a fényudvart jelentette, mára fekete lyukká változott.
Számos ötlet érkezett már a felhőkarcoló hasznosítására, az egyik stílszerűen börtönné formálta volna az ikonikus épületet, így akár ironikusan fogalmazva, elég lett volna őrséget állítani a kapu elé, és máris lakat alá kerültek volna a bűnözők. 2001-ben aztán a Trafalger Properties vette át az épület vezetését és számos fejlesztésbe fogtak bele, végül eredmény nélkül. 2007-ben újabb tulajdonosválásra került sor, és kidolgozták az ún. Új Ponte projektet. Az Investagain nevezetű cég nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen az egész épület revitalizációját tűzték ki célul. A megújítás során 467 lakást, kiskereskedelmi és szabadidős területeket alakítottak volna ki. Egyfajta manhattani hangulatot akartak ide exportálni. A helyi fejlesztési ügynökség kiegészítve a terveket a felhőkarcoló környékén is jelentős befektetéseket tervezett, mintegy összekapcsolva a 2010-es dél-afrikai futball világbajnokság előkészítő munkálataival.
Aztán persze eljött a vég, a világpiaci válság kitört, és a bankok nem biztosították a revitalizációs tervekhez szükséges finanszírozást. A projektet törölték és ismét az előző tulajdonos nyakába szakadt a felhőkarcoló. Mostanában újabb fejlesztők bukkantak fel a magasház környékén. Azonban mára átalakult a lakóközösség, és a középosztály egyfajta menedékévé vált, hiszen már nem annyira veszélyes, mint a 80-as években, viszont nem is képvisel luxust, mint anno. Igazi multikulturális világ alakult itt ki, hiszen laknak itt feketék, fehérek, fiatalok és öregek. 2012-ben Philip Bloom dokumentumfilmet készített az épületről, amelyből tényleg meglehetősen vegyes kép bontakozik ki. A felhőkarcoló a dekadencia, a bőség és a nagyság furcsa szimbóluma, hogy mivé lesz az ember és kultúrája, ha az anarchia veszi át a hatalmat. Reménysugár viszont, hogy talán a szegénység és a gazdagság között félúton valahogy mégis fenntartható módon működhet a felhőkarcoló, mint egy igazi lakóépület.
Képek: weburbanist.com, https://dilemma-x.net/
