Az új dolgok is sokszor ismerősek
Az irodapiac az elmúlt évtizedekben forradalmi átalakuláson ment keresztül: miközben az ezredforduló előtt sokáig kitartottak a megszokott sémák, a kétezres évek szinte katalizátorként hatottak a munkahelyek világában. A Robert Propst által tervezett Action Office, amelyből később Herman Miller gyártott kultikus bútorrendszert, először 1964-ben jelent meg a munkaerőpiacon, és még a kultikus Mátrix című filmben is Neo egy ilyen típusú irodából menekült, pedig már 1999-ben jártunk.
Aztán megérkezett az open office, mint egy gigantikus óceánhullám letarolta a piacot, hiszen a multik trendjei törvényszerűen elterjednek a nagyvilágban. A szolgáltató központokban persze a monoton munkát és a sablon munkaállomások százait befogadó nyitott tereket próbálták ellensúlyozni igényes közösségi zónákkal, konyhával, bárral, játszószobával és amit csak szeretnénk.
Azonban ne higgyük azt, hogy a változások minden esetben organikusan újat hoztak, hiszen többször tapasztalhattuk, hogy már rég elfeledett módszerek kerültek ismét előtérbe. A nyitott irodák, amelyek meghódították a világot az elmúlt évtizedekben, már száz évvel korábban is jelen voltak, elég régi fényképeket vagy filmeket nézegetni, ahol a gépírónők sorban ülnek egy hatalmas teremben. A cellás irodák, amelyekről azt gondoltuk, hogy többé már nem rúgnak labdába, a pandémia miatt ismét előtérbe kerülhetnek.
Óvatosan az értékelésekkel!
Most a járvány újabb hullámokat vert az irodák világában, azonban a szakértők óva intenek bennünket attól, hogy mélyreható trendekről beszéljünk. De az biztos, hogy már semmi sem lesz a régi. Elmúlhat a pandémia, vagy kifejleszthetik a hosszútávra szóló ellenanyagot, de az biztos, hogy a társadalmakban megjelenő új viselkedésformák nem tűnnek el, hanem kisebb-nagyobb kiigazításokkal beépülnek a mindennapi munkakultúrákba.
Az irodaház-üzemeltetők és tulajdonosok nagyobb távlatból tekintve még nem látnak kirívóan nagy változásokat, bár a bérleti szerződések korábbi volumene csökkent, tavaly már láthattunk visszarendeződést, az üresedési ráta sem emelkedett drasztikusan Magyarországon, vagyis a tűréshatáron belül vagyunk.
Bár megfigyelhető, hogy a nagy cégek egy része kisebb irodaterekben gondolkodik, esetleg az új jövőbeni előbérleteknél kisebb volument igényelnek, esetleg a plusz opcionális tereket már nem kérik. Sőt, egyes lokációkban, a nagy céges székhelyek és az otthoni munka közé, beiktatnak még egy irodahelyszínt, ahol rugalmas körülmények között is dolgozhatnak a kollégák. De ez adottságfüggő, hiszen egy amerikai metropoliszban székelő cég a közeli kertvárosok mellett bérelhet kisebb munkatereket, hogy a dolgozók közelebb lehessenek az otthonukhoz, így időt, pénzt és energiát takaríthatnak meg. De nálunk ugye ez jóval kisebb mértékben opció.
Az employer branding azért marad
Azonban kétélű fegyver az irodaméretről kalkulációkat végezni, hiszen épp a munkaerőpiac feszessége okozta, hogy az employer branding, és ezen keresztül az office branding mennyire felértékelődött. Nem csoda, hogy Az Év Irodája verseny az elmúlt több mint tíz éves pályafutása során csak még fontosabb megmérettetés lett, hiszen itt egy díj, helyezés, vagy egyáltalán a részvétel fontos toborzási elemnek és kommunikációs fegyvernek tekinthető.
Vagyis, ha egyes cégek méretcsökkentésben gondolkodnak, akkor is meg kell őrizniük a vonzóképességüket, a vállalati értékek mellett pedig a munkahely az egyik legfontosabb brandhordozó tényező. Ezért még csak törekvésekről, kísérletezésekről beszélhetünk, ebből a szempontból a távolságtartási protokoll, vagy a tisztasági intézkedések csupán kényszermegoldások.
Arról nem is beszélve, hogy ha az office brandinggel összefüggésben egy cég nagy összegeket fektetett a fit-outba, netán a design szempontjából sem spóroltak, akkor megint csak nem biztos, hogy az irodaméret-csökkentés annyira kifizetődik, ráadásul nem is az irodabérlet a legnagyobb kiadás.
Közösség, közösség és még mindig az
Itt visszautalhatunk a korábbiakra, miszerint a szolgáltató központok életében fontos szerepet töltenek be a közösségi terek, ahol a dolgozók sokszor rutinműveletek okozta mentális fáradtság után plusz impulzusokat kaphatnak. De számtalan helyen kap szerepet a játékszoba, az otthonos étkező vagy éppen a társalgó: ezek egy szoftverfejlesztő vállalatnál vagy egyéb startupnál már csak a generációs igények miatt is ugyanúgy fontos helyszínek.
Nincs új a nap alatt, ismételhetjük magunkat, hiszen azok a közösségi terek, amelyek már eleve adottak voltak, most még fontosabb szerepet kaphatnak. A jövőben talán a multifunkcionális szerepük fog megnőni: olyan terek képződnek, ahol dolgozni, játszani, ötletelni, megbeszélést tartani is lehet; vagy ha ezek a funkciók már megvannak, akkor ezek jelentősége fog erősödni.
Eközben a dedikált munkaállomások csökkenhetnek, noha már eddig is megfigyelhető volt a megosztott munkaállomások térnyerése. Mindennél fontosabb lesz a folyamatoptimalizáció, ami éppen Herman Millerék korábban már fontos tényező volt, később a produktum került előtérbe.
A munkakultúrák is rugalmasan változnak, sok esetben – ez persze tevékenységfüggő – vezették be a home office-t, amit sokan megszerettek, és szinte már nem is akarnak visszatérni az irodába. Itt jönnek a vállalati szintű játszmák, hogy egy héten hány nap távmunka és hány nap irodai jelenlét szükséges, de ezek a deal-ek is folyamatban vannak, így általános statisztikákat majd csak pár év múlva tudunk megosztani. A hibrid irodamodell szerepe folyamatosan nő, de még kár lenne konzekvenciákat levonni, csupán felmérések születtek, de ezek mintaszáma korlátozott.
Az irodaházak sem üres vázak többé
De nem csak az irodákban, hanem az irodaházak szintjén is egyre fontosabbak a közösségi tevékenységek. Az épületek új szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek a céges office brandinghez hasonlóan egyfajta irodaházas brandinget jelentenek. Itt persze az újépítésű ingatlanok előnyben vannak, hiszen már néhány esetben akár futópályát is tudtak tervezni az irodaházak tetejére, olyan zöld udvarokat alakítottak ki, ahol sportolni, relaxálni vagy külső tárgyalóban értekezni is lehet.
De a régebben épült ingatlanokban is újjá lehet szabni a közös tereket, hogy szinte új, szállodaszintű szolgáltatásokat vezessenek be. Illetve a szolgáltatott/flex irodák szerepe lesz egyre fontosabb, ráadásul a rugalmas irodatér szolgáltatók potenciálisan is fontos bérlői és partnerei lehetnek a háztulajdonosoknak.
A zöld minősítések is szinte már kötelező jellegűek az A kategóriás épületek esetében. Az újaknál nem is kérdéses, de a régebbiek is törekszenek minősítések megszerzésére. Ráadásul a zöld mellett a dolgozói jóllét iránti igények sem csökkentek, a WELL rendszer is egyre hangsúlyosabb szerepet kap, már Magyarországon is több fejlesztő ennek megszerzésére törekszik, vagy már meg is kapta az elismerést.
Innováció és katalizátorszerep
A járvány, mint egyfajta válságképző külső tényező hatást gyakorolt az innovációra, hiszen baj esetén mindig jönnek az új megoldások. Ez összekapcsolódott a digitális vívmányokkal, hiszen jól tudtuk, hogy az ingatlanpiac más iparágakhoz képest később és lassabb intenzitással lépett az innováció útjára.
Most itt is megjött a motiváció, az érintésmentes megoldások a bejáratnál, a liftnél, az irodában hódítanak, a helyi appok segítségével lehet parkolni, belépni az épületbe vagy éppen a foglalt tárgyalót megközelíteni. Egyértelmű, hogy mind a fejlesztők alkalmazásai, mint a független szolgáltatók appjai folyamatosan fejlődnek, egyre több dologra képesek, és csak a csillagos ég szabhat határt a technológiának.
Az azonban biztos, hogy az új törekvések és adottságok mentén a munkaterek átalakítása önmagában kevés, hiszen a technológiát és a céges kultúrát is az új elvárásokhoz kell igazítani. Összességében tehát több csatornán zajlanak a változások, amelyeket össze kell hangolni, és ennek során még fontosabb a dolgozók és a munkáltatók közötti intenzív és őszinte együttműködés.
Fotó: Getty Images
A cikk az Ingatlan Évkönyv legújabb kiadásában olvasható és elérhető itt.
