A világ legnagyobb építészirodája 15 ország 16 ezer irodai dolgozóját kérdezte meg a munkahelyi teljesítményről. Ennek kapcsán nemrég jelent meg a Gensler Global Workplace Survey 2024 felmérése, amely érdekes betekintést nyújt a modern irodakörnyezet jelenéről.
Érdemes először magára a tárgyra, azaz a felmérésre fókuszálni, hiszen ebből is látszik, hogy az elmúlt évtizedekben mennyire megváltozott a nagybetűs „iroda” és annak funkciója. A Gensler munkahelyi felmérése nagy utat járt be, hiszen első alkalommal, 2005-ben még csak 200 irodistát kérdeztek meg, most pedig már 16 ezer dolgozó válaszolt a kérdésekre. Mivel a munkahely még mindig a vállalati jövőkép fontos letéteményese, pandémia és hibrid ide vagy oda, ezért a cégek folyamatosan próbálják értelmezni, hogy milyen irodára is van szüksége a munkaszervezüknek.
Ezek a felmérések pedig szinte lámpást adnak a cégek kezébe a „dzsungelben”, hiszen a rohamtempóban fejlődő technológia nem csak a fizikai környezetet változtatja meg, hanem bizony az egyes generációk gondolkodását és viselkedésmintáit is gyökeresen átalakítja. A felmérés nem csak az iroda mint entitás hatékonyságának vizsgálatát tűzte ki célul, hanem felmérte: a dolgozók egyáltalán milyen munkaterületeket részesítenek előnyben. Ennek érdekében a Gensler kutatói egy teljesítmény-indexet hoztak létre, amelyet a jelentésben mérőszámként használnak, hogy kifejezzék, hogyan vélekednek a dolgozók arról térről, amely körbeveszi őket és amelyben dolgoznak, vagyis a munkahelyi élményre fókuszáltak.
A tanulmány rávilágít arra, hogy az ingatlanhasználat helyett az emberközpontú teljesítmény a meghatározó, vagyis meg kell értenünk a tér hatását az alkalmazottak munkájára és a munkahelyi közérzetére. Ez pedig lehetőséget ad olyan munkahelyek kialakítására, amelyek pozitív eredményeket hozhatnak az egyének, a csapatok és a munkaszervezetek számára.
Országok és elkötelezettségek
A felmérés globális adatokon alapszik, így az egyes földrészeken és kultúrákban jelentős eltérés tapasztalható. Míg a Japánban és Franciaországban válaszolók alacsony hatékonysági pontszámot adtak, addig az olyan országokban, mint India, Szaúd-Arábia és Kína sokkal magasabb pontszámot értek el a munkahelyek. Érdekes módon azok az országok is alacsony pontszámot adtak az irodának, ahol arról számoltak be a kérdezettek, hogy az idejük legnagyobb részében egyedül dolgoznak, vagyis a fókuszmunka kerül a középpontba.
A jelentés aszerint rangsorolja a megkérdezett embereket, hogy mennyire elkötelezettek az irodával szemben. A legelkötelezettebb egyéneket olyan tényezők alapján értékelik, mint például, hogy mennyire érzik magukat energikusnak és boldognak munka közben. E szerint a „leglelkesebb” alkalmazottak általában kevesebb időt töltenek egyedül a munkájuk során, de ettől függetlenül nem tartanak lényegesen több megbeszélést a kollégáikkal. Ehelyett ők az egyéni munkát más tevékenységekkel párosítják, mint például a tanulás vagy éppen a társasági élet.
Vagyis nem minden esetben a szakmai kollaboráció az üdvözítő a tekintetben, hogy a dolgozók szeressenek bejárni. Inkább a társas együttlét, amely a kiégés kiváló ellenszere. A motiváció a hatékony munkára sem feltétlenül jelent tehát „szakbarbárságot”, inkább a kollégákkal eltöltött minőségi idő kerül előtérbe.
Csapatok és energiák
Gensler megvizsgálta annak a csapatnak az erejét is, amellyel az egyes válaszadók együtt dolgoznak. Az erős csapatok tagjai sokkal nagyobb valószínűséggel ültek olyan emberek közelében, akikkel az irodában dolgoznak, így a legerősebb csapatok 81 százalékára ez a jellemző, míg a leggyengébbek esetében a tagok csupán 50 százaléka tölti az idejét a munkahelyén a társai körében. Ehhez kapcsolódva az erős csapatok tagjai sokkal inkább tisztában voltak azzal, hogy a társaik éppen milyen témán dolgoznak, mint azt a gyenge csapatok esetében érzékelhettük. Vagyis hibrid ide, hibrid oda, a személyes kapcsolatok mindent visznek.
A felmérés egyik legérdekesebb része az volt, hogy az irodaházak minősége hogyan kapcsolódik össze a munkahelyi teljesítménnyel. A jó minőségű épületek felszereltsége nagymértékben különbözik a gyengébb minőségű épületek adottságaitól, vagyis fokozatosan nő a szakadék az egyes ingatlanok között. Az olyan szolgáltatások, mint a kávézók, szabadtéri munkaterületek és telefonszobák, még mindig nagyon gyakoriak voltak a jó minőségű épületekben, de nem különösebben jellemzők a rossz minőségű irodákban. Nem véletlenül a régebben épült irodaházak tulajdonosaira nem vár könnyű feladat, hogy versenyképessé tegyék az ingatlanokat, hiszen az újépítésű kereskedelmi épületek szinte már szállodai nívójú szolgáltatásokkal rukkolnak elő.
Fotók: Getty Images
