Hogyan működött a világ első plázája?

Az 1838-ban alapított párizsi Le Bon Marché 1852-re nyerte el végső formáját, és a modern áruházak legkorábbi képviselőinek egyike volt a világon, sőt, még ma is működik. Eredetileg négy részleggel, tizenkét alkalmazottal és háromszáz négyzetméter alapterülettel rendelkezett, majd később bevezették a rögzített árakat, amely az áruházat elindította a siker útján. Szignifikáns növekedés vette kezdetét a következő évtizedekben, az alapterület háromszáz négyzetméterről ötvenezerre, az alkalmazottak száma pedig csaknem kétezer főre nőtt.

A Le Bon Marché megdöbbentő módon szinte mindent tudott a marketingről, amely ma is uralja a bevásárlóközpontok reklámkampányait és -eszközeit. Anno a nők voltak a divatáruház első számú célpontjai, amely gigantikus kirakataival szinte vonzotta egész Párizst. A tizenkilencedik századi pláza negyven osztállyal rendelkezett, hiszen a legváltozatosabb áruféleségeket kínálták a betérő vásárlóknak. Még bútorokkal is szolgáltak, pedig az jelentős területet foglalt el.

Sőt, nem is divatházról beszélhetünk, hanem egy komoly vállalatról, ahol a női személyzet kollégiumi rendszerben a komplexum felső emeletein lakott. A fuvarozással megbízott munkatársak pedig mintegy százötven ló közül választhattak, hiszen bevezették a házhozszállítást. De elég szigorúan szabták meg a határidőket, hiszen még aznap estig meg is érkeztek az áruk a megadott címekre.

Jó ismerjük az Ikea módszerét, hiszen még ha tudjuk is, hogy milyen árucikket szeretnénk megvenni, végig kell korzózunk a kacskaringós úton a bútoráruházban, mire elérkezhetünk a kinézett portékához. És közben természetesen a kezünkbe akad egy-két plusz termék, amire egyébként talán nem is volna szükségünk. Na ezt a módszert a Le Bon Marché már a tizenkilencedik században kitalálta, hiszen az egyes osztályok egymás után sorjáztak, így hiába érkezett a vevő határozott szándékkal, kénytelen volt szinte az egész áruházat bejárni.

A Le Bon Marché sajátmárkás termékekkel is kereskedett, amellyel szintén a hölgyeket vették célba. Emellett az árukészletet gyors forgatása is a divatáruház stratégája volt, mintha a modernkori logisztikai ellátási láncokat követték volna. Mindemellett létrehozták az árcédulát, illetve, ha nem kelt el a termék, akkor látványos módon árleszállítást eszközöltek.

De még korántsincs vége az újdonságoknak, hiszen bevezették a garanciát és a jótállást. A dolgozók jutalékot is kaptak az eladások után, így nem támasztották egész nap unottan a pult oldalát, hanem serényen belevetették magukat az értékesítés nemes mindennapjaiba. Sőt, az áruház tulajdonosa még részesedést is biztosított a dolgozóknak, ha azok pénzt fektettek a divatáruházba.

Marketing a múltból

Láthatjuk, hogy modern marketingeszközökkel élt az áruház, sőt, önálló reklámosztállyal rendelkezett, de a kirakatokat is szakértők rendezték be, illetve rendszeres időközönként karbantartották és megújították. Látványos világítás díszítette a homlokzatot, dekoratív megoldásokkal dobták fel az ablakokat. Folyamatosan hirdették az áruházat különböző újságokban és a plakátok használatával is éltek.

Katalógusokat gyártottak, amelyekben bemutatták az áruház aktualitásait és újdonságait, egy-egy kiadást hatmillió példányban dobtak a piacra. A főbejárat előtt elhelyezték a leértékelt árut, amely vonzotta az utca emberét. De más kényelmi szolgáltatásokkal is kedveskedtek a betérőknek, hiszen két felvonót üzemeltettek, emellett a férfiak számára olvasószalont alakítottak ki, ahol az asszonyokra várakozhattak igényes körülmények között. Összességében olyan marketingeszközökkel élt az áruház, amelyek ma is jellemzők a plázákra, vagyis nincs új a nap alatt.

Fotó: Le Bon Marché Rive Gauche Facebok-oldal