Jól példázza a valaha nagy hagyományú papíripar a kommunizmus utáni tradicionális iparágak helyzetét Magyarországon – állapította meg cikkében a Financial Times (FT). A Prinzhorn-csoport magyarországi tevékenysége kapcsán foglalkozott az ágazat hazai fejlődésével a brit gazdasági napilap, amely európai szinten is kiemelkedő technológiai fejlesztésekről, eredményekről számolt be, írja az mno.hu.
Az osztrák családi tulajdonban lévő vállalkozásnak három érdekeltsége van idehaza: a Dunapack, a Hamburger Hungária és a Duparec. Az FT kiemelte, hogy a cégcsoport a magyar tagvállalatok bázisán, azok újrahasznosítással, illetve hullámpapír- csomagolással kapcsolatos tudását felhasználva terjeszkedik a régiós országokban, így Romániában, Horvátországban, Szerbiában, Ukrajnában és Bulgáriában is. Az európai papírgyártás élbolyába tartozó Prinzhorn a közelmúltban hatszázmillió eurós befektetéssel növelte tovább versenyképességét, munkavállalóinak közel negyedét, 1260 embert foglalkoztatja Magyarországon.
Mint az az I-Com irodapiaci társaság nyáron megjelent tanulmányából kiderül, az egészen a rendszerváltásig működő papírgyártás alapjait a Trianon utáni években rakták le. Az 1930-as években a kor csúcstechnológiájával felszerelt létesítmények – a balatonfűzfői, a piszkei, a szentendrei, a szolnoki papírgyár – lényegében a rendszerváltást követően is üzemeltek. A hazai igények körülbelül hetven százalékát tudták fedezni, igaz, a szocialista táboron belül megszokott korlátozott választékban és minőségben.
Az üzemek az 1990-es években indult privatizáció során jellemzően a korábbi menedzsment vezetése és befolyása alatt működtek tovább néhány évig. Ám a termékek korábbi piaca elveszett, s a tetszetősebb, olcsóbb, esetleg jobb minőségű import termékekre tértek át. A hazai gyártókapacitásnak jellemzően nem sikerült alkalmazkodnia az új idők követelményeihez, ami a privatizációt követő években az üzemek bezárásához, felszámolásához vezetett, a Prinzhorn-csoport tevékenysége üdítő kivétel tehát.
