Országos hálózatot épített a Centrum
1945 után a kiskereskedelem krémjét jelentő áruházakat államosították, Budapesten az emblematikus üzletközpontok közül több is a Rákóczi úton működött, amelyek a szocialista időszakban új neveket kaptak, mint például Lottó, Verseny, Úttörő Áruház stb. Majd lassan megkezdődött egy koncentrálódási folyamat, és egész hálózatok léptek a színre.
1966-ban megalakult az Országos Áruházi Vállalat, amely egy évvel később Centrum Áruházakra változtatta a nevét. Legismertebb fővárosi tagjaik közé sorolhatjuk a Blaha Lujza téren a Corvin Áruházat, illetve az Andrássy úton a Divatcsarnokot (Párisi Nagyáruház), de a hatvanas években sorra épültek vidéken is a Centrum áruházak, amelyek egyre nagyobb választékot kínáltak a nagyvárosokban. Szegeden például 1966-ban, Kecskeméten pedig 1983-ban nyitotta meg kapuit a 8000 négyzetméteres Centrum Áruház, amely akkoriban az egyik legnagyobb vidéki egysége volt a láncnak. A hálózat a rendszerváltás környékén mintegy 25 egységgel rendelkezett az országban.
A Skála is beindult
A Skála kissé később indult el hódító útjára, hiszen a története akkor kezdődött, amikor 1974-ben létrehozták a Skála Szövetkezetek Áruházi Közös Vállalatot. 1976-ban pedig megnyitotta kapuit a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház (budai Skála) a mai Allee helyén a XI. kerületben. Sőt, vidéken is beindultak az építkezések, így például a győri (Arrabona) Skála áruház 1978-ra épült fel.
A sikerben elévülhetetlen érdemeket szerzett Demján Sándor, aki később a TriGranittal jelentős karriert futott be, többek között a nevéhez fűződik a WestEnd City Center is. A Skála egyébként 1979-ben fúzionált a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal, így létrejött a Skála-Coop Közös Vállalat. A fokozatos terjeszkedés egyik jelentős mérföldköve az 1984-ben átadott Skála Metró, amely akkor az ország legmodernebb bevásárlóközpontja volt. A cég fénykorában csaknem negyven áruházzal működött.
A siker titka
A szocialista rendszer derekán megjelenő áruházak próbálták testközelbe hozni a nyugati színvonalú kiskereskedelmet, hazai viszonylatban széles választékkal rendelkeztek, sokféle árucikket kínáltak – ami a hiánygazdaság idején nagy szó volt –, egy helyen kapható volt vasedény, divatruházat, rövidáru stb. Néhány emblematikus magyar márka, amelyek szintén jelen voltak ezekben az áruházakban: Vasedény, Röltex, Óra-Ékszer, Aranypók, Ofotért vagy éppen a Gelka.
Az áruházak nagy alapterületen színvonalasan tudták az árukínálatot bemutatni, miközben a szakmát magas szinten művelő vezetők és eladók vonzották a népet a szépen berendezett és igényes kirakatokkal ellátott üzletekbe. A vevőközpontúság határozta meg az áruházak üzletpolitikáját, amely ma ugyan természetesnek tűnik, de akkor furcsa módon újdonságnak számított.
Az egyes márkaüzletek mellett széles körű szolgáltatásokat kínáltak, kulcsmásoló, cipész, vagy éppen gyorséttermek is üzemeltek, ahol olcsón és viszonylag jó színvonalon étkezhettek a vendégek. Bevezették az akciókat, kitűntetett napokon egyéb eseményeket szerveztek, vagyis a mai plázák marketingtevékenységének egyfajta előképét mutatták fel. A profizmust jól szimbolizálja a menő reklámfigurájuk, a Skála Kópé is, amely rendszeresen feltűnt a televízióban.
Nem tudták elsózni a Centrumot
A rendszerváltás után a második generációs plázák megjelenéséig (pl. Duna Plaza, Pólus Center stb.) jól muzsikáltak ezek az áruházak, hiszen nem volt konkurenciájuk. Majd a külföldi befektetők által fejlesztett profi bevásárlóközpontok háttérbe szorították a hazai áruház-láncokat. A hazai szakemberek számos opciót kidolgoztak, hogyan lehetne a hazai láncokat versenyképes állapotba hozni.
Így például a Centrum Áruházak már 1990-ben bekerültek az Első Privatizációs Programba, ennek során az állami nagyvállalatból leválasztották az áruházi láncként értékesítendő egységeket, így jött létre a Centrum Áruházak Kft. Mégsem sikerült rá vevőt találni, többek között azért, mert csak kisebbségi tulajdonosként számítottak a nyugati befektetőkre, míg a fennmaradó állami tulajdont tőzsdére akarták vinni. Ekkor a kiskereskedelmi lánc része volt többek között a Corvin, a Divatcsarnok, a Luxus, és további tizenhét vidéki egység is.
Az Állami Vagyonügynökség külföldi tanácsadót kért fel, hogy hajtson fel egy befektetőt, de hiába kerestek meg 70 vállalkozást is, senki sem akart bevásárolni. Abban bíztak, hogy az esetleges külföldi vevő majd meghonosítja a nyugati kiskereskedelmi és szolgáltatási kultúrát, így a Centrumok versenyképesek maradhatnak a piacon. Végül a vállalat először részvénytársasággá alakult, majd 1994 elején a vállalati dolgozók és a menedzsment által alapított kft.-nek a birtokába került a tulajdon 51 százaléka.
Adják-veszik a Skálát is
A Skálában 1991-ben a német Tengelmann lett a többségi tulajdonos, amely akkoriban a Kaiser’s élelmiszerláncot is birtokolta, így később az áruházakban nagy alapterületű élelmiszerüzletek jöttek létre, illetve ezek lettek a mágnesbérlők is. Emellett a cég a profiltisztítás során igyekezett megszabadulni a nem kifejezetten kiskereskedelmi üzletágaktól. 1997-ben pedig megkezdődött az a folyamat, amelynek a végén a Centrum és a Skála egy kézbe került 1999-ben.
A Tengelmann 2001-ben vonult ki a magyar piacról, a németek a befolyó összeget inkább diszkontokra akarták költeni. Ekkor 6 áruházat – az újpestit és 5 vidékit (egri, miskolci, szegedi, kecskeméti, pécsi) – a kínai tulajdonú Skála-Centrum Ingatlanhasznosító Kft. vásárolt meg és adta bérbe szintén kínai cégeknek. A Skála-csoport más áruházai pedig a magyar Capital Rt. érdekeltségébe kerültek, amely első körben az Andrássy úti Párisi Nagyáruházat adta el, és az Otthont is bezárta, később pedig a saját tulajdonú vidéki áruházaik egy részét is értékesítette. 2007 az újabb kitüntetett dátum, amikor a budai Skála mintegy 30 évnyi működés után lehúzta a rolót, és 2009-re le is bontották.
Új szerepkörben
Azóta még több tulajdonosi és stratégiai változás történt, kár is belemenni, mindenesetre az áruházak jelentős része megváltozott profillal és felújítva ma is üzemel, és elfoglalták helyüket a hazai kiskereskedelmi piac hierarchiájában. A Centrum és a Skála a nagyobb vidéki városok igazi központjai voltak anno, sok helyen megfért egymás mellett a két márka. 1990 után idővel vidéken is megjelentek a modern bevásárlóközpontok, azonban sok emblematikus áruház túlélte a változó időket, és ma is várják a vásárlókat. Persze a prímet többnyire a plázák viszik, azokban a régi-új áruházak is megtalálták azt a piaci rést, amelyben sikeresek lehetnek.
Képek: wikipédia
A bevásárlóközpontok történetével foglalkozó sorozatunk itt kezdődik.
Kövesse a realista.hu hírportált a Facebookon, Instagramon, Linkedinen.
