Évtizedes problémákat hozott felszínre az energetikai válság, a zöldebb jövőn fáradozó szereplők pedig hamar felismerték, hogy csak együttes erővel juthatunk közelebb a célok eléréséhez. Hogyan segíthetik a fenntarthatóságot a minősítő rendszerek, az ESG-szabályozás vagy épp a döntéshozói törekvések?
Különös dolog az energetikai válság: míg a laikusok jó része csak most, a sok tényező következtében elszálló energiaárak miatt figyelt fel igazán az energiahatékonyság fontosságára, a szakemberek már évtizedek óta beszélnek róla. Nem egyszerűen a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentéséről van szó, hanem az energiaforrások diverzifikálásáról és a fenntartható, energiatudatos módszerek alkalmazásáról is. Úgy látszik, kellett a többszörös válság (nyersanyaghiány, akadozó ellátási láncok, száguldó infláció, háború és annak hatásai, klímaválság és folyamatosan emelkedő karbonkibocsátás), hogy a nagyközönség számára is fontossá váljon, amit a különböző szakterületek kutatói hosszú ideje mondanak.
Mindezeket a problémákat csak rendszerszintű gondolkodással, nagy léptékben kezelhetjük. A háborús helyzet megmutatta, hogy nem lehet lemondani minden energiaforrásról, egy ideig még a fosszilis alapúakról sem, de a mixen belül nyilvánvalóan növelni kell a megújulók részarányát. Maradjunk az építőiparnál, ami direkt és indirekt módon is a legnagyobb karbonkibocsátók közé tartozik: számos szereplőnek kell együttműködnie, ha érdemi változásokat szeretnénk, de a jó hír, hogy erre van is lehetőség.
A labda a szabályozóknál pattog
„A szabályozói oldalon lehetővé kell tenni a fenntartható megoldások széleskörű elterjedését és integrálását, a befektetői oldalnak fel kell ismernie, hogy csak a hosszú távú fenntarthatóság a pénzügyileg is fenntartható megoldás, illetve az épületek használóinak és üzemeltetőinek is integrálniuk kell a mindennapokban a hatékony és tudatos működést” – fogalmazott Bartha Zsombor, a HuGBC (Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete) elnöke. Ez bizony azt is jelenti, hogy a nem fenntartható megoldások semmiképp nem lehetnek pénzügyileg kifizetődőek.
Szó szerint kiemelt területek lehetnek az energiatermelésben a logisztikai parkok és ipari létesítmények hatalmas tetőfelületei, amelyek kiválóan alkalmasak napelemek vagy napkollektorok telepítésére. Akadnak pozitív példák, de ezeknek a felületeknek a zömét még nem használjuk ki energiatermelésre. Ha a szabályozás kedvezővé tenné a tulajdonosoknak, akkor a helyi, decentralizált energiatermelésben fontos szerepet játszhatnának az ipari létesítmények.
Mivel minden tudatosságunk ellenére az energiafogyasztás folyamatosan nő, elkerülhetetlen a folyamat megállítása. Már azzal is sokat spórolhatunk – egyszerű hétköznapi fogyasztókként és állami szinten is –, ha újragondoljuk a meglévő folyamatokat: a lámpák lekapcsolásától a vízfogyasztás csökkentésén és a háztartási gépek energiahatékonyra cserélésén át az éjszakai díszkivilágítás szükségességéig.
Ezerszer ismételt mantra, hogy nem kell egész évben 22 foknak lennie mindenhol: gyakran nyáron túlhűtjük, télen túlfűtjük az épületeinket és a közlekedési eszközöket is. A meglévő épületek korszerűsítésében szinte nincs határ: akár egy Kádárkocka is nullenergiássá alakítható, igaz, a megtérülési ideje a számítások szerint 15–20 év körül alakul. Azt viszont nem lehet számszerűsíteni, hogy abban a 15–20 évben is tisztább levegőt lélegzünk be, és nem kell újat építeni, azaz a meglévő városi infrastruktúrát használhatjuk tovább.
Ha pedig muszáj újat építeni, már nem is érdemes csak a közel nulla energiaigényű (KNE) épületben gondolkodni. Más kérdés, hogy tavaly nyáron az építtetők újabb két év haladékot kaptak arra, hogy használatbavételi engedélyt szerezzenek az energetikai követelményeket nem teljesítő új épületeknek, azaz 2024 júniusáig nem lehet ennek a követelménynek érvényt szerezni.
ESG-szempontok
De ne ragadjunk le a családi házaknál, mert a klímaválságot az sem oldaná meg, ha minden magyar otthont holnap reggel passzívházzá alakítanánk. Éppen ezért fontos, hogy globálisan tettünk már lépéseket a zöldebb jövőért, például a folyamatosan felértékelődő ESG- (environmental, social, governance, azaz környezeti, társadalmi és irányítási) szempontokkal. Jóllehet, a fogalom pontos használatának még mindig nincs kialakult gyakorlata, mégis mára egyértelmű, hogy üzleti veszteséget szenved el az az ingatlanfejlesztő, amelyik nem ügyel a fenntarthatóságra.
A legkézenfekvőbb a különböző épületminősítési rendszereket említeni, amelyekből sokféle van, a lényeg, hogy energetikai-környezeti és/vagy jólléti-egészségi szempontból vizsgálnak át elsősorban kereskedelmi épületeket, irodákat, bevásárlóközpontokat, logisztikai parkokat.
Világszerte folyamatosan nőnek az igények és elvárások, a közép-európai régióban a BREEAM excellent (kitűnő) minősítésű épületek aránya már 38, míg itthon 9%. Az ESG-szempontoknak és a minősítő rendszereknek köszönhetően ma már nem lehet greenwashinggal megúszni, azaz csak beszélni a fenntarthatóságról: adatokkal alátámasztott célokat és auditált teljesítményt kell nyújtania a fejlesztőknek, ha javítani akarják az eszközeik finanszírozhatóságát.
Ismét visszaértünk a rendszerszintű változásokhoz, amire immár vállalati oldalról is igény van, és miután a befektetők szintén a zöld kötvényeket keresik, a bankok is kedvezőbben finanszírozzák. A folyamat tehát elindult, és ez akkor is fontos, ha egyébként lassan halad. Egy néhány hónappal ezelőtti felmérés szerint a hazai építőipari szereplők közel fele a fenntarthatóságot tartja az üzleti siker zálogának, ugyanakkor szintén közel a fele semmilyen ESG-követelményt nem támaszt a beszállítóival szemben.
A fenntarthatósági célok elérését a szabályozás mellett az engedélyeztetési eljárásoknak is ösztönözniük kellene. Ma már sok cég rendelkezik az energiafogyasztással kapcsolatos adatokkal, csak nem mindig tudják ezeket felhasználni a hatékonyság növelésére. Pillanatnyilag a továbblépéshez az érintett felek – döntéshozók, fejlesztők, üzemeltetők, tervezők és felhasználók – szorosabb együttműködésére, közös stratégiák kidolgozására van szükség.
Ingatlanbiznisz a klímaváltozás korában
Egyelőre vesztésre állunk a klímaváltozással szemben, amennyiben az eddig meghozott intézkedések és konkrét lépések alapján megközelítőleg sem fogjuk elérni a nemzetközi szerződésben is lefektetett 1,5 °C fokos maximális felmelegedési célt. Mindez extrém időjárási jelenségekkel is járhat, amelyek az épületállományt is érintik, olyannyira, hogy a klímaváltozás kísérőjelenségeként fellépő kockázatokat – az erdőtűz mellett az áradásokat – már több amerikai ingatlankereskedő cég alapból feltünteti az ingatlanjai adatlapján.
Nemcsak a jelenlegi veszélyességi szintet, de a jövőbeli kockázatokat is mérik, az adatok pedig elég riasztóak: nemrég 72 millió amerikai otthont becsült tűzveszélyesnek az egyik intézmény, megjegyezve, hogy a következő 30 évben ez a szám várhatóan 80 millióra emelkedik. Van ingatlanos cég, amelyik az erdőtűz és az áradások mellett a vihar- és aszálykockázatot is figyeli egy klímaadatokat elemző vállalkozás, a ClimateCheck előrejelzései alapján.
Meglepő módon a home office sem kedvez a folyamatnak: a nagyvárosokat elhagyók gyakran költöznek a magasabb kockázatú erdősebb területekre. Ez is bizonyítja, mekkora áldás lehet a rugalmasság: New York polgármestere, Eric Adams nemrég átfogó tervet mutatott be a használaton kívüli irodák apartmanokká alakítására. A kérdést vizsgáló munkacsoport tanácsai alapján 11 pontot fogalmazott meg, melyek célja összekötni az üres lakások iránti „kétségbeejtő” keresletet az üresen tátongó irodák kínálta lehetőségekkel.
Az ún. zoning szabályozás módosításával közel 13 millió m2 irodaterület – ami megfelel a Philadelphiában lévő összes irodaterületnek – válhat átalakíthatóvá. A döntés a tulajdonosoké, de igyekeznek olyan laza szabályozási környezetet teremteni, ami ösztönzőleg hat az átalakításra. A hivatal számításai szerint az intézkedés révén akár 20 ezer új lakást is kialakíthatnak a következő 10 évben.
Persze a New York-i csak egy kiragadott példa, ám világszerte számtalan város gondolkodik hasonló programokban, részben a helyi igényekre, részben a fenntarthatósági célokra reagálva. Párizsban a 15 perces várost igyekeznek megvalósítani, Madrid új, extravagáns parkot épít, Oslóban töltőállomásokat építenek a hidrogénnel működő, üzemanyagcellás autók számára.
Legyenek tehát bármilyen nehézkesek is e folyamatok, ahogy fentebb láttuk, a döntéshozóktól a szakmai szervezeteken és az építőipari cégeken át a bankokig mindenki tesz lépéseket a zöldebb jövő érdekében, így bízhatunk abban, hogy ennek előbb-utóbb kézzelfogható eredménye lesz.
Fotók: Getty Images. A cikk az Ingatlan Évkönyv legújabb, 2023-as kiadványában található.
