Az 1870-es évek végére már közel tíz kilométernyi rakpart szegélyezte a Duna medrét, itt hordták a búzát a Soroksári úton a ferencvárosi malmokba és az élelmiszert a Vásárcsarnokba, így jelentősen megterhelte a főváros életét a különböző javak szállítása – a helyzet azonnali megoldásra várt. Budapesten, ami ekkorra már az európai malomipar központjának is számított, ezekben az években éppen az ipari fejlődés hatására nagyberuházások sora indult, jelentősen átalakítva a város képét.
A XIX. század végén pedig világossá vált, hogy az ipari és mezőgazdasági hajóforgalom nem maradhat hosszú távon az egyre növekvő városközpontban; 1897-ben pedig végleg el is dőlt, hogy a Csepel-sziget északi része ad majd otthont az új kikötőnek. Az Országos Vízépítési Igazgatóságot irányító Kvassay Jenő irányításával 1910-től egészen az I. világháborúig folytak a tervezési és előkészítési munkálatok a csepeli területen, a kikötő bejárati zsilipe máig őrzi a kiváló és elkötelezett vízmérnök nevét. A háború végén a magyar gazdaság azonban nem volt képes többé nagyberuházások finanszírozására, így francia tőke bevonásával indultak újra a munkálatok a ’20-as években az e célra létrejött Budapesti Vámmentes Kikötő Részvénytársaság irányításával.
Az 1928. október 20-án felavatott létesítmény Közép-Európában egyedülálló volt, hiszen egyaránt volt képes fogadni folyami és tengerjáró hajókat is. A beruházás elérte célját, hamar prosperáló kikötővé vált a csepeli, 1930-ban közel kétezer hajó és tízezer vasúti kocsi fordult meg itt. A vámmentesség bevezetése elől végül 1937-ben gördültek el a jogi akadályok, ekkortól működhetett valóban szabadkikötőként a létesítmény. A kikötő fejlesztésére XX. század közepén újabb és újabb tervek születtek, akkor elsősorban a II. világháborúban megsérült hajók felújítását tűzték ki legfontosabb célul a terület vezetői. A tengeri uszályok azután egészen a hetvenes évekig megfordultak a kikötőben, azóta viszont már jellemzően csak Európa belvízi közlekedésében és kereskedelmében játszik szerepet a csepeli kikötő.
Csaknem 90 évvel megszületése után azonban végre az őt megillető erőforrásokhoz jut a Csepeli Szabadkikötő. A fejlesztések időszerűségét jelzi, hogy a Budapesti Szabadkikötő Logisztikai Zrt. 2014-ben csúcsra járatta kapacitásait, erőforrásait az európai gazdasági válság kezdete óta először tavaly tudta százszázalékosan kihasználni. Az elmúlt évben a részvénytársaság árbevétele 2 milliárd forint volt, a kikötőben 1000 hajó fordult meg, a kikötői rakodási teljesítmény pedig elérte 1 millió árutonnát.
Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára 2014 júniusában jelentette be, hogy több mint 3 milliárd forintos költséggel folytatódhat a kormány által nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánított Csepeli Szabadkikötő fejlesztése. A közlekedési infrastruktúra bővítésével 40 hektárnyi, eddig nem használt terület válik elérhetővé. Az állami tulajdonú kikötő szolgáltatási színvonala ennek eredményeképpen jelentősen emelkedik, és ez várhatóan további termelő és logisztikai cégek betelepülését eredményezi.
Az Európai Unió, a magyar állam és a kikötőt üzemeltető társaság közös finanszírozásában megvalósuló 3,5 milliárd forintot meghaladó projekt célja egy olyan létesítmény kialakítása, mely minden szempontból megfelel a modern hajózási és szállítmányozási elvárásoknak, mindamellett, hogy jelentősen tehermentesíti Budapest és a kikötő környékének közúti forgalmát. A beruházás alapjaiban strukturálja át a csepeli kikötőt, mely így egy modern, a XIX. század kihívásainak megfelelni tudó logisztikai központtá válik. A beruházás várhatóan 2015 végére készül el a pályázaton nyertes Közgép Építő- és Fémszerkezetgyártó Zrt. kivitelezésében.
A Csepeli Szabadkikötő-fejlesztés stratégiai célja a Duna-menti térség szempontjából meghatározó, dinamikusan fejlődő, központi szerepkörrel rendelkező Szabadkikötő kialakítása. Ennek érdekében a projekt elsődleges feladata a kikötő intermodalitásának növelése, azaz a kikötő belső közlekedési módjainak (közúti, vasúti, vízi) integrált fejlesztése és összekapcsolódása. A modernizált közlekedési lehetőségekre alapozva azután az áruszállítási volumen növelése a következő feladat, erősítve a city logisztikai szerepét, növelve a kikötő-logisztikai funkciók kapacitását. A projekt stratégiai és operatív céljainak elérése érdekében a kikötő közcélú vízoldali infrastruktúrájának fejlesztése is elengedhetetlen, csakúgy, mint a térinformatikai rendszer kialakítása.
A beruházás egyik legfontosabb elemeként a Weiss Manfréd út tehermentesítését biztosító új elkerülő utak segítségével a kikötői forgalom nagy része a területen belül realizálódik majd, így a közeljövőben a kerület lakosságának komfortérzete jelentősen javul. A kikötőhöz tartozó vasúti infrastruktúra, vágányrendszer átépítése és korszerűsítése gördülékenyebbé, gyorsabbá teszi a ki- és berakodást, a térburkolatok cseréje pedig nem csupán esztétikai szempontból fontos, de biztonsági és hatékonyságbeli javulást is eredményez majd a területen.
A kapacitásmaximalizálás érdekében újabb hajórakodásra alkalmas területet alakítanak ki a kikötő észak-nyugati részén, melyhez természetesen hozzátartozik a teherparkolók számának növelése is. A terület egészén felülvizsgálják a térvilágítási hálózatot, a kikötő bizonyos részein új hálózat kerül kiépítésre. A modernizált vasúti, közúti és vízi szállítási utakhoz alkalmazkodó trimodális logisztikai üzemeltetésre alkalmas raktárak épülnek. Az új egységeket a fenntarthatósági szempontok figyelembevételével tervezik, üzemeltetésükhöz megújuló energiát használnak majd.
A beruházások, a kikötő szolgáltatásbővítése már rövid távon intenzívebb hajóforgalmat eredményez, így a megnövekedett igények miatt több száz, 2020-ig összesen legalább négyszáz új munkahely létesül a Budapesti Szabadkikötő Zrt-ben. A projekt a Szabadkikötőt rövid távon Közép-Európa egyik legkorszerűbb közforgalmú kikötőjévé és Budapest city-logisztikai bázisává emeli, miközben csökken a főváros áruforgalmi terhelése.
