A számok
Vajon miért annyira népszerűek a panelek, ahogy halljuk több helyről is? 2016 őszén a KSH mikrocenzust – ún. kis népszámlálást – tartott, az eredmények szerint 3,85 millió lakott lakás található Magyarországon, amelyek 14%-a panel, vagyis 539 ezer darabról beszélhetünk. A legtöbb panellakás Budapesten található, ahol a lakott lakások 25%-a ilyen, vagyis a fővárosban 198 ezerrel számolhatunk. Ezt követi Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád és Fejér megye, ahol a panellakások aránya 17-20% között mozog a lakott ingatlanok között.
Korábbi KSH-adatok alapján Magyarországon 772 ezer lakótelepi lakás épült panel és iparosított technológiával. A fővárosban 33 jelentősebb lakótelep épült, ahol korábbi KSH-adatok szerint 260 ezer lakás található, amelyből tehát 198 ezer panel, vagyis az összes lakótelepi lakás csaknem kétharmada panel. De persze vegyes a kép, hiszen az 50-es évek emberléptékű háztömbjeitől kezdve a 70-es évek panelrengetegén át a 80-as évek nyeregtetős házaiig széles a paletta.
Ha a lakáspiacon évente 130-150 ezer lakást értékesítenek most a fellendülés időszakában, akkor annak jelentős hányada panel, ezt persze nevezhetjük panelreneszánsznak is. Sőt, mivel a kisebb települések jelentős része – földrajzilag ismert régiókban – szinte értelmezhetetlen a lakáspiac számára, mert ott szinte senki sem vesz házat, ezért a panellakásokra vonatkozó adásvételek száma még jóval meg is haladhatja a 14%-ot, talán eléri a 20-25%-ot is. Vagyis ha minden negyedik-ötödik eladott lakás panel, akkor tényleg népszerűségről beszélhetünk.
Miért veszünk panellakást?
De valóban azért vesznek az emberek panelt, mert szeretik? És nem azért, mert olcsóbbak, mint a hasonló paraméterű és elhelyezkedésű téglalakások? Ha valaki Újbudán szeretne lakni, akkor láthatja, hogy például Gazdagrét panellakásai már elérhetik a XI. kerület kevésbé frekventált, külvárosi téglalakás árait, de azért mégis csak a körtét hasonlítsuk a körtéhez, és az almát az almához. Tehát ha a gazdagréti lakótelep lakásárait vesszük szemügyre, akkor vegyük hozzá a szomszédos sasadi vagy madárhegyi árakat.
Másrészt azért veszünk panelt, mert ahogy már a számok is megmutatták, hatalmas mennyiségben állnak rendelkezésre. Ha például Óbudán szeretnénk lakást venni, akkor milyen lehetőségeink vannak? Vehetünk a hegyekben méregdrága házat, de a többségnek nyilvánvalóan nincs erre pénze. Akkor körülnézhetünk a Duna közelében és a nagyobb csomópontok mentén. Itt pedig a patinás századfordulós bérházak állománya csekély, ráadásul azok is forgalmas utak mentén helyezkednek el. Vagyis maradnak a panelek, amelyekből aztán Óbudán nincs hiány: Kaszásdűlő, Békásmegyer jobbra és balra, Pók utcai lakótelep és még sorolhatnánk.
Harmadrészt egyes lakótelepek nagy előnye a sűrű beépítésű városrészekhez képest, hogy hatalmas ligetes területen helyezkednek el, ahol mára már megnőttek a fák és a bokrok, ligetek, játszóterek állnak a rendelkezésre, szinte vidéki nyugalomban érezhetjük magunkat. A József Attila lakótelep például éppen ilyen, de Újbuda jelentős lakótelepein is egyre jobb az infrastruktúra: igényes játszóterek és szolgáltatások találhatók az egyre jobban karbantartott zöld területek mentén. Sőt, egyes lakótelepek kiváló lokációban találhatók: a Budai hegyek mentén vagy éppen a Duna-parton, amelyek vonzzák a vásárlókat (pl. Gazdagrét, Pók utca).
Negyedrészt a panelrehabilitációs programok is vonzóak, hiszen megágyaznak egy hosszú távú energiatakarékos üzemmódnak, és akkor még az állami rezsiprogramot nem is említettük. De nem csak az épületek, hanem a szabályos alaprajzi elrendezéssel rendelkező lakásoknak a felújítása is viszonylag egyszerűbb, mint egy régi polgári lakás esetén, ahol ki tudja, merre haladnak a vezetékek, az elmúlt száz évben mit hogyan buheráltak össze. Na persze a panelrehabos munkák minőségbiztosítása a hőskorban nem volt kielégítő, de legalább mostanában rájött mindenki, hogy a szigetelés, műszaki korszerűsítés és ablakcsere szentháromsága nélkül egy-egy fázis megvalósulása részeredményeket hoz.
Egy kis paneltörténelem
Nem vehetünk egy kalap alá minden lakótelepi lakást, hiszen a szocializmus éveiben több fázisban építkeztek, amelyek mai szemmel különböző minőséget képviselnek, és nem is mindegyik panel. Az első lakótelepek az 50-es években épültek, majd 1960-ban aztán beindult a dömping, bár még csak három házgyárat építettek. Ekkor egy lakótelepre 1000-1500 lakás jutott, ennek a kornak egyik mintapéldánya a József Attila lakótelep. A hetvenes években a népességrobbanás következtében meghirdették az újabb lakásépítési programot. Ekkor szovjet mintára nagypaneles technológiában gondolkodtak, modern házgyárakat építettek, és elkezdődött az óriási, 5-15 ezer lakásos lakótelepek építése. Ezek jelentős része tízemeletesnek épült, így a korábbi lakásokhoz képest növekedett a zsúfoltság és az igénytelen kivitelezés.
Az 1961 és 1975 között a fővárosban átadott 187 ezer lakás 74 százaléka lakótelepszerűen épült. Csak a hetvenes évek második felében öt év alatt 153 ezer ilyen lakás épült országszerte, ebből 52 ezer Budapesten. A nyolcvanas évektől ismét előtérbe került a minőség, és egyre több háromszobás lakás épült, miközben a lakóházak formavilága is változatosabb lett, nyeregtető került az épületekre, és ismét megjelentek a négyemeletes házak. Egészen 1990-ig tartott a panelkorszak, illetve befejezték az elkezdett lakótelepeket. Mai napig meghatározza az árakat és a presztízst a lakótelepek építésének ideje, mindenesetre a visszabontás a hetvenes évek lakótelepeit érinthetné leginkább érdemben.
A végére egy kis esztétikum
Az egyik érv a tízemeletes panelházak mellett, hogy az emberek szeretnek benne lakni. Nyilvánvalóan az emberek életében fontos szerepe van az emlékeknek és a múltnak, hiszen a lakóhelyükhöz kötődik az életük, így ha valaki egy lakótelepen nőtt fel vagy él, akkor megszépül az a panelház, még ha ronda is. Más kérdés, hogy sajnos az elmúlt évtizedekben a vizuális kultúra értékei háttérbe szorultak a magyar iskolarendszerben. Mindenesetre árulkodó jel, hogy a hetvenes évektől kezdve egészen a kétezres évekig olyasfajta családiház-építési stílusok honosodtak meg Magyarországon, amelyek – tisztelet a kivételnek – köszönő viszonyban sincsenek az esztétikai és szakmai minőséggel.
Másrészt a lakótelepek többnyire zárványként illeszkednek, vagyis nem illeszkednek az adott települések történelmi miliőjébe, elég csak néhány légi felvételt tanulmányozni. Persze a történelmet már nem lehet megváltoztatni, de azért egy kis kozmetika mindig ráfér a városainkra. Sok esetben bonyolultabb a helyzet, hiszen a belvárosok mellé is helyeztek tízemeletes paneleket, amelyek szomszédságában már új városrészek születtek, vagyis a panelházak az évtizedek során integráns részei lettek egyes lakónegyedeknek.
Kövesse a realista.hu hírportált a Facebookon, Instagramon, Linkedinen.
