Világszerte számos próbálkozás történt egy idilli városi ökoszisztéma létrehozására, amelynek célja, hogy a technológia és az infrastruktúra egyesítésével értéket és új életminőséget teremtsen az ott élők és dolgozók számára. Persze nehéz konkrétan megfogalmazni, hogy mit is jelent ez a valóságban, hiszen hasonlóan a „zöld” kifejezéshez, szinte már mindenre ráhúzzuk, hogy okos és intelligens. Elvileg minden város okos, amely internetkapcsolattal rendelkezik, és így képes adatokat gyűjteni szinte minden emberi tevékenységről.
A nagyvilágban több ismert példát is említhetünk, ahol törekedtek az intelligens város felépítésére. Az egyik legismertebb az Abu Dhabiban 2006-ban bejelentett Masdar City terve, amelyet a világ legfenntarthatóbb városaként harangoztak be, és ahol egyesítik a zöld energia és a technológia minden vívmányát. Nagyjából 20 milliárd dollárra becsülték a kivitelezési költségeket, de közben a válság megérkezett 2008-ban, és néhány évnyi építkezés után a fejlesztők feladták az ambiciózus nettó nulla kibocsátású intelligens város tervét. Jelenleg a megújuló energia csak részben látja el a városi infrastruktúrát, és bár Masdar City építése várhatóan 2030-ig befejeződik, a már kész épületek jelenleg többnyire lakatlanok.
A finanszírozási problémák miatt máshol is megjelent a valóság nevű nagybácsi, így a Google anyavállalata, az Alphabet a világjárvány okozta pénzügyi gondokra hivatkozott, amikor 2020-ban leállította a Sidewalk Labs építését. Torontó vízparti szakaszán épült volna ki a csodahely, de itt az is szerepet játszott a kudarcban, hogy a tökéletesen okos város kialakításához szükség lenne az állampolgárok szenzitív adatainak egy részéhez is, amelyek a szokásaikra és viselkedéskultúrájukra vonatkoznak, ez pedig nem teljesen kompatibilis a jelenlegi demokráciafelfogásunkkal.
Szaúd-Arábia is előállít egy gigatervvel, hiszen Neom az egyik legambiciózusabb intelligens városprojekt a világon, ahol a technológia mindent vinne, csak ugye a mélyen konzervatív Szaúd-Arábiában ez egyfajta liberalizációs trójai faló lenne. Neom már nagymértékben túllépte a költségvetési kereteit, és az ütemtervet sem tartják, vagyis egyelőre ez sem lesz az urbanizáció világító technológiai fáklyája.
Az emberiség próbálkozott becsülettel még keletebbre is, jól ismerjük a dél-koreai Songdót, amelyet egy teljesen fenntartható, csúcstechnológiás városként képzeltek el, és ahol az autós közlekedés, a környezetszennyezés és a zsúfolt területek a múltté lesznek. Úgy tervezték, hogy Szöul minden előnyével rendelkezzen, hiszen rendkívül fejlett Dél-Korea fővárosa, miközben az összes hátrányt, amit egy metropolisz nyújt, elfelejthetjük.
Songdo egy nagyjából 1500 hektáros területre épült város, amelyet a Sárga-tengertől nyertek vissza. Egy olyan jelentős közlekedési csomópont a reptérrel együtt, amely könnyen elérhetővé teszi a belföldi és a nemzetközi utasok számára egyaránt. A város víziója egy olyan utópia, amelyért nem rajonganak az emberek, így aztán ide is lasszóval kell fogni a betelepülőket.
Songdo mégis azon ritka okosvárosok egyike, ahol nagyjából befejezték az építkezéseket. A település sok más okosváros közül kiemelkedik azzal is, hogy beváltja számos technológiai ígéretét, hiszen nincsenek szemeteszsákok és kukásautók az utcákon. A speciális csövek a hulladékot közvetlenül a lakók otthonából szállítják egy föld alatti létesítménybe, ahol szétválogatják, újrahasznosítják vagy elégetik energiatermelés céljából.
A lakásokban a világítástól kezdve a hőmérsékletig minden módosítható központi vezérlőpanel vagy okostelefon segítségével. Noha ezek a szolgáltatások minden bizonnyal futurisztikusak és kényelmesek, de sajnos még drágábbá tették a fejlesztéseket. Az a néhány ember, aki Songdoban lakik, magasabb társadalmi-gazdasági státuszú, így a város egyfajta elitgettó, mintsemhogy magasabb életminőséget biztosítana mindenki számára.
Vagyis még nem jött el az ideje annak, hogy tényleg jól működő és vonzó okosvárosokat építsünk, ahová tényleg szívesen költöznek az emberek. Továbbá egyelőre az intelligens városok nem tudnak boldogulni jelentős állami támogatások és elegendő adókedvezmény nélkül, hogy a fejlesztők meg is valósítsák az álmaikat A-tól Z-ig. A jövő intelligens városai nem feltétlenül utópisztikusak, de intelligensen kell megtervezni őket, hogy képesek legyenek kezelni a kulturális és technológiai változásokat és különbözőségeket.
Fotók: Songdo – pixabay.com
