A karsztvíz bakonyi településeket veszélyeztet

Befejeződött a Dunántúli-középhegységben a karsztvízszint-emelkedést vizsgáló európai uniós projekt – közölte az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) az MTI-vel.

A Dunántúli-középhegység fő karsztvíztárolója a túlzott kitermelés – 1960 és 1989 közötti – időszaka után, az 1990-es évek eleje óta regenerálódik és a karsztvízszint emelkedik. A fő karsztvíztároló regenerációja a túlzott kitermelés időszaka után önmagában tekintve kívánatos jelenség, ugyanakkor problémákat is okoz.

A karsztvízszint csökkenése, majd visszaemelkedése jelentős változásokhoz vezet, például a karsztvíz elönt olyan területeket, amelyeknél erre nem készültek fel, vagy – különösen a peremeken – a felszínre bukhat a karsztvíz és megfelelő vízelvezetés hiányában akár lakott területeket is veszélyeztethet. Emellett a felhagyott mélyműveléses bányák víz alá kerülése felszínmozgásokat indíthat el – például Dudar vagy Várpalota környezetében -, illetve ronthatja a térségi ivóvízbázis vizének a minőségét.

Az elmúlt 40-50 évben az akkori lesüllyesztett karsztvízszint fölé elhelyezett hulladékokat, veszélyes anyagokat eláraszthatja az emelkedő karsztvíz, és a kioldódható anyagok nagymértékű kockázatot jelentenek. Az emelkedő karsztvízszint emellett a területek, vízfolyások, ökoszisztémák állapotát alapvetően változtathatja meg, és a karsztvízszint emelkedése a Hévízi-tó kedvező hozamemelkedése mellett a hévízi termálkutak és a forrásbarlang kevert vizének hőmérséklet-csökkenésével járhat.

A karsztvízszint emelkedése és a vízszintemelkedés miatti káros jelenségek miatt már évek óta jelzi panaszait több érintett önkormányzat is, mint Tata, Bodajk, Fehérvárcsurgó, Csór, Várpalota-Inota, Öskü, Pápa-Tapolcafő.

Fotó: Getty Images – illusztráció