Sokszor a lakótelepet azonosítjuk a panelekkel, pedig nem vehetünk egy kalap alá minden lakótelepi lakást, hiszen a szocializmus éveiben több fázisban építkeztek, amelyek nem mindegyike panel. Az első lakótelepek az 50-es években épültek, majd 1960-ban beindult a dömping, bár akkoriban még csak három házgyár üzemelt. Ekkor egy lakótelepre 1000-1500 lakás jutott, ennek a kornak mintapéldánya a József Attila lakótelep Pesten.
A hetvenes években a népességrobbanás következtében meghirdették az újabb lakásépítési programot. Ekkor már szovjet mintára nagypaneles technológiában gondolkodtak, modern házgyárakat építettek, és elkezdődött az 5-15 ezer lakásos lakótelepek építése. Ezek jelentős része tízemeletesnek épült, így a korábbi lakásokhoz képest növekedett a zsúfoltság és az igénytelen kivitelezés. Az 1961 és 1975 között a fővárosban átadott 187 ezer lakás 74 százaléka lakótelepszerűen épült. Csak a hetvenes évek második felében öt év alatt 153 ezer ilyen lakás épült országszerte, ebből 52 ezer Budapesten.
A nyolcvanas évektől ismét előtérbe került a minőség, és egyre több háromszobás lakás épült, miközben a lakóházak formavilága is változatosabb lett, nyeregtető került az épületekre, és ismét megjelentek a négyemeletes házak. Egészen 1990-ig tartott a panelkorszak, illetve befejezték az elkezdett lakótelepeket. Az előbb vázoltak alapján mind a mai napig meghatározza az árakat és a presztízst a lakótelepek építésének ideje.
Pontosan 539 ezer panel épült Magyarországon
Érdemes a hivatalos statisztikákat is böngészni, hogy megértsük, mekkora arányt képviselnek a panelek a hazai ingatlanállományban. A KSH tavaly elhalasztotta a népszámlálást, így a 2016 őszén megtartott mikrocenzus – ún. kis népszámlálás – eredményeire alapozhatunk. A felmérés öt éve 3,85 millió lakott lakást regisztrált Magyarországon, amelyek 14%-a panel, vagyis 539 ezer darabról beszélhetünk.
A legtöbb panellakás Budapesten található, ahol a lakott lakások 25%-a ilyen, vagyis a fővárosban 198 ezerrel számolhatunk, minden negyedik lakás panel. A magas arányokat tekintve a főváros után következik Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád és Fejér megye, ahol a panellakások aránya 17-20% között mozog a lakott ingatlanok között.
A KSH-adatok alapján Magyarországon nagyságrendileg 800 ezer (korábbi adatok alapján 772 ezer) lakótelepi lakás épült panel és iparosított technológiával. A fővárosban 33 jelentősebb lakótelep létesült, ahol korábbi hivatalos statisztikák szerint 260 ezer lakás található, amelyből nagyságrendileg 200 ezer panel.
De miért veszik?
Ha a lakáspiacon évente cirka 150 ezer lakást értékesítenek most a fellendülés időszakában, akkor annak jelentős hányada panel, ezt persze nevezhetjük panelreneszánsznak is. Az ingatlan.com adatai szerint idén januárban a fővárosi panellakások átlagos négyzetméterára 643 ezer forint volt a kínálati piacon. De vajon miért veszik az emberek? Kézenfekvően először is azért, mert olcsóbbak, mint a hasonló paraméterű és elhelyezkedésű téglalakások – nagyjából 25% a különbség. Bár ha valaki Újbudán szeretne lakni, akkor láthatja, hogy például Gazdagrét panellakásai már elérhetik a XI. kerület kevésbé frekventált, külvárosi téglalakás árait, vagyis egyes helyeken már nem is annyira olcsók.
Másrészt azért veszünk panelt, mert ahogy a számok is megmutatták, hatalmas mennyiségben állnak rendelkezésre. Ha például Óbudán szeretnénk lakást venni, akkor milyen lehetőségeink vannak? Vehetünk a hegyekben méregdrága házat, körülnézhetünk a Duna közelében és a nagyobb csomópontok mentén. Azonban a patinás századfordulós bérházak állománya csekély, ráadásul azok is forgalmas utak mentén helyezkednek el. Vagyis maradnak a panelek, amelyekből aztán Óbudán nincs hiány: Kaszásdűlő, Békásmegyer vagy éppen a Pók utcai lakótelep.
Harmadrészt egyes lakótelepek nagy előnye a sűrű beépítésű városrészekhez képest, hogy hatalmas ligetes területen helyezkednek el, ahol mára már megnőttek a fák és a bokrok, ligetek, játszóterek állnak a rendelkezésre, szinte vidéki nyugalomban érezhetjük magunkat. Sőt, egyes lakótelepek kiváló lokációban találhatók: a Budai hegyek mentén vagy éppen a Duna-parton, amelyek vonzzák a vásárlókat (pl. Gazdagrét, Pók utca). Negyedrészt pedig a panelrehabilitációs programok megágyaznak egy hosszútávú energiatakarékos üzemmódnak, amely ma már szinte az egyik szempont Európában.
